A mostani beszéd is jól példázta, hogy Orbán Viktor az egyetlen olyan politikus Magyarországon, akinek sikerül a napi politikai csatározások szintje fölött álló, nagyobb távlatokon átívelő beszédet tartania. Így egyedüliként képes a globális folyamatok átfogó bemutatására, mely már szinte kötelező része a kormányfő felszólalásainak. Ennek középpontjában a keresztény kultúra megvédése állt, melyet a migránspárti nyugati politikai elit és hazai társaik egyaránt veszélyeztetnek.
A korábbi választásokkal ellentétben most nem a belpolitikai ellenfelek a legerősebbek, hanem azok külső ellenségek, akik Magyarország önállóságának korlátozásán és döntési jogának elvételén dolgoznak.
Mivel a Soros György befolyása alatt álló brüsszeli intézmények és az ENSZ egyre erősebb nyomást gyakorol Magyarországra, minden eddiginél keményebb választási kampányra kell felkészülni, melyben az ellenzéki pártok ezeknek a külföldi erőknek hazai szószólói lesznek.
Annál is inkább, mivel a Századvég legújabb felmérése szerint a lakosság véleményében össztársadalmi konszenzus tapasztalható, politikai önbesorolástól függetlenül az ENSZ migrációs egyezményének tervezett főbb megállapításainak elutasításában. A vizsgált állításokkal kapcsolatban a felnőtt lakosság 68-87 százaléka elutasítóan nyilatkozott.
Az eddigi eredményeinek megvédése érdekében Orbán Viktor olyan megoldási javaslatokat vázolt fel, melyek az ország cselekvési terét jelentősen bővíthetik, és amelyek a kormányfő megítélése szerint a választók anyagi helyzetére és az ország helyzetére egyaránt pozitív hatást gyakorolhat.
A helyzetkép egyértelmű: miközben az erős társadalmi támogatottságú, kormányzóképes miniszterelnök a magyar nemzeti érdek mentén politizál, addig a megosztott ellenzék leginkább láthatatlan. Vezetőként egy hitelességét vesztett volt miniszterelnököt, két szárnyait próbálgató, kormányzati kompetenciával nem rendelkező miniszterelnök-jelöltet és egy mérsékelt beszédet gyakorló, identitását vesztett pártvezetőt tud felmutatni.
