A galambhús nemcsak vitathatatlanul finom, de egészséges is. Zsírtartalma mindössze egy százalék, amivel vezeti a sort a szintén zsírszegény csirke, illetve nyúl előtt. Könnyű emészthetősége már régen ismert, évszázadokkal ezelőtt is főzték betegeknek, gyerekeken, vagy éppen időseknek erősíró étel gyanánt.
Manapság elsősorban a franciák járnak élen a galambhús fogyasztásában. Négyezer tonnát esznek meg belőle évente, ami mintegy 11 millió galambnak felel meg. Hasonlóan nagy népszerűségnek örvend Olaszországban, de nagyon kedvelik a kínaiak, akiknél ünnepi fogásnak számít, és megbecsülik az USA-ban is, különösen Kaliforniában.
A magyar galambhús ágazat korábban a világ élvonalában volt, ám az elmúlt pár évtizedben szinte megszűnt, hogy aztán napjainkra újra kimozduljon a holtpontról. A hazai termelők jelenleg mintegy 2,5 millió galambot állítanak elő évente. Ennek jó része exportra kerül. Keresi a galambhúst az itthoni fine dining szektor is, ám egyelőre kevésbé fordulnak a hazai terméke felé, inkább a franciában bíznak. Ennek oka részben abban keresendő, hogy kiesett évtizedek alatt nagyon komoly lemaradás keletkezett a tenyésztésben. Megoldást az intenzív kutatás-fejlesztés illetve innováció hozhat – vélik a Debreceni Egyetem Agrár Genomikai és Biotechnológiai Központjának kutatói. Bagi István szerint a húsgalamb ágazat számára az egyik legnagyobb potenciállal rendelkező területet a genetikai alapok fejlesztése . Kutatócsoportja éppen ezért célul tűzte ki, hogy a molekuláris genetika segítségével fejlesztenek és bocsátanak a magyar tenyésztők rendelkezésére nemzetközileg is új eljárásokat, szelekciós eszközöket. Ezekkel várakozásaik szerint olyan jelentős termelékenység növelést, illetve termékminőség javulást lehet elérni, ami kedvező helyzetbe hozhatják a magyar pecsenyegalambot a világpiacon.
Az eddig elért eredményeket A húsgalamb-tenyésztés korszerűsítésének lehetőségei című tanulmányában nemrégiben adták közre. Ebben összefoglalták hústermelés szempontjából legjelentősebbnek tekinthető molekuláris genetikai kutatásokat, különös tekintettel a génpolimorfizmusok és a galambhús termelés mutatóinak összefüggéseire. A tanulmányból a tenyésztők számára kiderülhet, mely régebbi pecsenyegalamb fajtákat érdemes keresztezési partnerként a jövőben is alkalmazni, illetve, melyek azok a korszerű hibrideket, amelyek ma meghatározzák az ágazatot, s ezzel a piacot.
Borítókép: illusztráció, a berlini tűtorony galambokkal/Fotó: Europress/AFP Stefan Jaitner
