Tigrisként ugrik, ágyelőként végzi. A német mondás igaz a májusban megválasztott francia elnökre, akihez sokan és sok reményt fűztek. Az átlag franciák kiszámíthatóságot és életszínvonaluk megtartását, a tehetős franciák az euró (azaz megtakarításaik) értékének megőrzését, Brüsszel és Berlin az uniós tagság megőrzését és a régen esedékes strukturális reformok (megszorítások) végrehajtását.
Miközben a francia reformok döcögnek, és az EU ügyeiben ki kell várni a szeptember 24-i német parlamenti választást, Macron külpolitikai habveréssel próbálkozik. Kéretlen közvetítőként ajánlkozott a Párizsba látogató Trump elnök és az EU között, miközben Washington Berlinnel akar — mindhiába — egy kiegyenlítettebb kereskedelmi forgalomról tárgyalni.
A francia elnök nemsokára Budapestre is ellátogat, hogy az EU jövőjéről tárgyaljon a visegrádi négyekkel. Ebbe kapaszkodik bele a magyar balliberális ellenzék, az egekbe magasztalva a hazájában népszerűtlen Macront, és az általa proponált “mageurópát”. Nézzük, mi van Macron csomagjában?
A Focus német hírmagazin szerint Macron három pontból álló csomagot hoz. Az első pont az európai hadsereg lenne, ami francia olvasatban a fúzió előtt álló német és francia hadiiparnak hozna új megrendeléseket, miközben Trump elnök Brüsszelben és Varsóban is arra utalt, hogy az európaiaknak amerikai fegyvereket kell(ene) venniük. Lengyelország az új idők szavát meghallva a korábbi esélyes francia cég helyett az amerikaiaktól vásárol 50 harci helikoptert.
A lengyelek, baltiak és skandinávok az európai hadsereget az általuk akutnak vélt orosz fenyegetés ellen sorakoztatnák fel, a csehek, magyarok és szlovákok a nyugat-balkáni migránsútvonal ellenőrzését erősítenék meg vele, míg a franciák leginkább volt gyarmataikon látnák szívesen az uniós katonákat, mint már most a németeket Maliban.
Macron második pontja a külső határok védelme lenne, ami jól hangzik ugyan, ám brüsszeli olvasatban valahogy az mindig a kvótához vezet. A brüsszeli javaslat itt is a német gyakorlatot emelné uniós szintre. Ahogy a német szövetségi rendőrség védi a határt, úgy védené a Frontex az unióét. A német BAMF szövetségi hivatal dönt a menedékkérelmekről, majd a mendékeseket egy kvóta szerint osztják szét a tartományok között. Ilyen lenne az új uniós menedékpolitika is, persze egy lényeges különbséggel: az uniós tagországok nem jeleskednek a menedékkérők befogadásában, különben a 2015-ben elfogadott 160 ezer fős szétosztási kvótát már régen teljesítették volna. Franciaország sem vette át az előírt számú migárnst.
A második pont tükrében a harmadik, egy európai bevándorlási politikáról szóló javaslat már sokkal érdekesebb. Eddig ugyanis pont Angela Merkel és a CDU zárkózott el a működő kanadai, vagy ausztrál példa átvételétől, amit egyébként a német szocdem párt már régóta követel. Ennek lényege, hogy az EU csak azt engedje be, akire tényleg szüksége van, vagy aki vállalja, hogy beáll a sorba.
Ez a javaslat uniós szinten szintén kvótát jelentene, így a magukat nem bevándorló országként látó visegrádiak számára elfogadhatatlan. Egy célirányos bevándorláspolitika azonban megoldást hozna sok ország égető munkaerőhiányára. A visegrádiak itt is más utat járnak, nevezetesen a saját nemzetükhöz tartozó családok gyermekvállalását támogatják adókedvezményekkel, családi támogatással, vagy éppen otthonteremtési programokkal.
