Legyünk hálásak minden alapvető dologért

Hírek Németi Sándor
Több generáció elkötelezett és áldozatos munkájára volt szükség ahhoz, hogy a Badacsonyörsön található Folly Arborétum 
és Borászat hazánk egyik legszebb arborétumává váljon. A Magyar-országon szinte egyedülállóan, 115 éve családi gondozásban lévő botanikus kert tulajdonosával, Folly Rékával beszélgettünk.

– Miként vált egy pécsi orvos fák iránti rajongásából Magyarország egyik legszebb arborétuma?

– Sok áldozatos munkával, a család kitartásával, szeretettel és hittel, s ezt az elődeink által lekövezett utat mi, a negyedik generáció is igyekszünk a legjobb tudásunk szerint folytatni. A történet viszont a múlt előtti század közepéig nyúlik vissza, amikor Csigó Pál szolgabíró és parlamenti képviselő szőlőt telepített az Örsi-hegy oldalában, illetve 1878-ban átépítette a birtokon máig látható „öreg ház” elődjét. Az arborétum magját, a szőlők fölött meghúzódó 0,4 hektáros, sziklás Öregarborétumot pedig a veje, a dédnagypapám, dr. Folly Gyula orvos telepítette. Viszont különös bolondériáját – ahogyan a család szokta hívni – nem tudta sokáig élvezni: agytumortól fiatalon, 48 éves korában hunyt el.

– Nagypapája köztudottan nem szimpatizált a kommunista rendszerrel. Ez, gondolom, az arborétum sorsát is befolyásolta…

– Nehéz idők voltak, amelyek a családunkra és az arborétumra is rányomták a bélyeget.

Nagyapám vagyonát elkobozták, bankigazgatói pozíciójából kirúgták, állást sehol sem kaphatott, és „társadalmi munkában” krumplibogarakat szedettek vele a szántóföldeken. Ennek ellenére a történelem viharaiban, dacolva a kommunista rendszerrel, sohasem adta fel az elveit, s folytatta édesapja munkáját. A birtok nagy része állami tulajdonba és a Badacsonyi Állami Gazdaság kezelésébe került, de nagyapám nemcsak a megmaradt területet gondozta, hanem az állami részeken is további telepítéseket végzett. Végül édesapám – visszavásárolva az ellopott területeket – nyitotta meg a növénykertet a közönség számára.

Folly Réka
Fotó: Figyelő

– Egyértelmű volt, hogy továbbviszi dédnagypapája örökségét?

– Nem egészen, de mivel nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan édesapám eltervezte, a fővárosi fogorvosi állásomat hátrahagyva 2010-ben a férjemmel együtt úgy határoztunk, hogy átvesszük az arborétum irányítását. Nem a döntés bizonyult nehéznek, hanem az új szituáció, amelybe belecsöppentem. Mivel nem volt tapasztalatom, mindent a nulláról kezdtem, és hinnem kellett, hogy képes vagyok megbirkózni az új feladatokkal. De az az egy év, amelyet még a halála előtt eltöltöttem édesapámmal, a hit és tudás, amit kaptam tőle, erőt és bizalmat adott.

– Mennyivel más az élet a hegyoldalból nézve, milyen érzés itt élni?

– Édesanyám mindig azt mondta: adjunk hálát az Istennek, hogy ilyen szép helyen születtünk.

Fontos megtanítanunk a gyerekeinknek, hogy legyenek hálásak minden alapvető dologért. Engem a szőlő az evangéliumra és Jézusnak e gyümölccsel kapcsolatos példabeszédeire emlékeztet. Amikor ránézek a szőlőre, azonnal megjelenik előttem az egyik példabeszéd: „Én vagyok az igazi szőlőtő, s Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt, lemetsz rólam, azt pedig, amely terem, megtisztítja, hogy még többet teremjen.” A szőlő és a természet alázatra tanítja az embert.

– 2017-ben a tanösvény kategóriában Az év ökoturisztikai létesítménye címet, a Földművelésügyi Minisztérium és a Magyar Turisztikai Ügynökség közös díját is elnyerte az arborétum. Miben áll az egyedisége?

– A története és a fekvése egyedülálló. Ritka eset, hogy értéket látva az előd munkájában, a negyedik generáció viszi tovább az arborétumot. A területünk négyszázféle tűlevelűnek ad otthont, köztük a világ összes ciprusának és a földön fellelhető huszonötféle cédrus mind a négy alapfajtájának. Néhány fenyő legidősebb kelet-közép-európai példányai nálunk találhatók, s mi foglalkoztunk először cédrusokkal és ciprusokkal Magyarországon. De a nemzetközi szinten is jegyzett borókagyűjteményünk szintén egyedülálló, akárcsak a vállalkozás infrastruktúrája.

– Egy családi borászatuk is van, ahol az arborétum területén termelt szőlőt dolgozzák fel. Mit kell tudni a pincészetről?

– Történelmi vonatkozásként érdemes megemlítenem, hogy a fenyők előtt itt szőlőkultúra volt. Eszterházy Károly is foglalkozott e helyütt szőlőműveléssel, a terület tőle került a Csigó családhoz, akik folytatták a művelést. Édesapám csak folyóbor értékesítésével foglalkozott, de mi már 2011-től palackozzuk a nedűket. A borászat nagy büszkesége a Budai Zöld, amelyre már a kezdetekkor a szakma is felfigyelt. Bár az elején a túl sok feladat miatt nem állt szándékomban borokkal is foglalkozni, beláttam, hogy egy ilyen csodálatos környezetben, pár lépésre a Balatontól ez nagyon fontos dolog.

– Milyen szempontok szerint készülnek a nedűk?

– Szoros kontroll mellett, jó alapanyagból, megfelelő technikát használva olyan borokat igyekszünk készíteni, amelyeken keresztül meg tudjuk mutatni a fajtajelleget. Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem avatkozunk közbe, ha szükséges.

Évente nagyjából 45-50 ezer palack nedűt állítunk elő.

Ezek zöme a Badacsonyi borvidék hagyományaihoz híven fehérbor, de rozét és – a Boróka család legújabb tagjaként – már vöröset is készítünk. A rajnai rizlingben nagyobb lehetőséget látok, mint például az olaszrizlingben. Büszke vagyok arra, hogy a 2019-es rajnaink a Magyar Tudományos Akadémia bora lett. A borágazat fejlődésére az elmúlt években rengeteg pályázati lehetőség volt mindenki számára, ezeknek köszönhetően nekünk is sikerült néhány fontos beruházást megvalósítanunk. Például tavalyelőtt 80 milliós önrész mellett 70 millió forintos állami támogatásból korszerű borászatot építettünk, de saját éttermünk, kávézónk és cukrászdánk is van.

– Mi a következő projekt, amelyen dolgoznak?

– Több tervünk is van, például egy család- és birtoktörténeti kiállítást szeretnénk hamarosan megvalósítani. Mindig csak olyan mértékben fejlődünk, amelyet a lehetőségeink biztosítanak számunkra. Nem rövid távra tervezünk, itt vagyunk 115 éve, és ha az Isten erőt ad, remélem, még hosszú ideig itt leszünk. Szeretném, hogy az általam elkezdett munkát az unokám is tudja majd folytatni.

Az interjú a Figyelő hetilap szeptember 9-iki számában került publikálásra.

Bor, mámor, Badacsony

(Borítókép: Folly Arborétum és Borászat Facebook-oldal)

További híreink