Ismerve a dán játékgyártó történetét, nehéz lenne a Lego-t nem összekapcsolni a biznisszel, innentől kezdve pedig egyáltalán nem meglepő, hogy a 21-ik században mások, a Lego által kitaposott útra lépve ugyancsak komoly üzletet csinálnak a fel nem használt építőelemekből. A Lego elemek cégcsoporton kívüli ökoszisztémája pont úgy működik mint az árupiac, középen az alapanyag kereskedelemmel, a periférián pedig a feldolgozó egységekkel. Ebben az ökoszisztémában működik egy több mint tíz éve alapított magyar cég a We Love What You Build (WLWYB) Kft. A kis Lego „mütyürkék” összevásárlásából , szortírozásából, csomagolásából és a hobbistáknak való értékesítéséből ma már a világ egyik legnagyobb Lego elem dealer és másodtervező cég lett, amelyet a saját köreiből szó szerint a világ minden táján ismernek. Az alapító Kókai Dávid hatalmas elánnal és tág pupilákkal képes beszélni a „legogalaxis” ökoszisztémájáról – mint mondja nem igen létezik a világon még egy olyan fickó aki annyit tudna az építőelemek mikroökonőmiájáról, mint ő. A hobbiját egy cégalapítással üzletiesítette. Mára a területen a legismertebb vállalkozást vezeti, amely az ugyancsak általa alapított Mochub piactéren egyesíti a Lego alkatrészek – beszerzését, forgalmazását és a dán társaság körein kívül eső tervezők alkotásainak – értékesítését.
Tőzsde
Létezik egy olyan árupiac, amelyre be lehet vinni a készletekből szétválogatott, soha nem használt lego elemeket. Az árupiac döntő forgalmát a sosem használt elemek szekciója adja, a használt elemeknek sok más piactere is van (dögivel), de kibontatlanoknak jellemzően csak ez az egy. Kicsit persze meglepő, hogy létezik sosem használt Lego elem, első blikkre azt lehetne gondolni, hogy méregdrága játékelemeket azért vásárolják, mert játszani akarnak vele… Nem egészen. Van aki azért vásárol meg egy doboz elemet, mert csak egyetlen egy kell neki belőle, pont az, amelyik abban a bizonyos dobozban rejlik. Kicsit felfoghatatlan, de a fanatikusok így működnek.
Kókai Dávid becslése szerint 1,2-1,3 milliárd dollár között mozog. Az áru bekerülési értéke a kapitalizáció harmada lehet – persze műanyag túltermelésből még ez is sok lenne, ugyanakkor az elemek szerencsére nem a kukában végzik. A Lego tőzsde szabályok szerint működik nem úgy szabályozott, mint egy hagyományos derivatív, értékpapír, vagy árupiac, emiatt pont úgy működik, mint száz évvel ezelőtt a chicagoi tőzsde, spekulánsok, „nagybefektetők” mozgatják az árakat, szűkítik, vagy növelik a kínálatot és nagyon gyakran a bizalomra alapulnak a nagy üzletkötések. Ez a tőzsde biztosítja az árualapot azon vállalkozások számára, amelyek ellátják a gyerekeket, a gyűjtőket az elveszett eltört, vagy elhasználódott Lego alkatrészekkel, hogy újra meg lehessen építeni egy-egy eredeti tervet. (Ezen a piacon fordulnak meg a vintage kiadások is, itt is szigorúan a kibontatlanok, de azokat másra használják.) Ugyancsak ez a piac szolgál árualappal azon tervezők számára, akik egyedi ötletek alapján szeretnének saját Lego építményeket készíteni.
Önálló tervezés
Az utóbbi három évtizedben a Lego folyamatosan fejlesztette kínálatát és egyre több liszensz szerződést (ezek közül kizárólagosat) kötött egy-egy a szorakoztató iparban ikonikussá vált márkával a figuráik és építményeik értékesítésére. (Csak néhány nagyon kurrens termék: Star Wars, Herry Potter, Barbie). Az elmúlt két évtizedben pedig a modellezőket kiszolgálva vásárolt meg kizárólagos jogot egyes nagyon ismert (például a legfrissebbek közül a Vissza a jövőbe időgép) építmények értékesítésére. Ez egyfelől hatalmas üzlet (több százezer forintos dobozárakról van szó), másfelől nagyban behatárolja a céget, hogy milyen irányba indulhat el új kiadások tekintetében. Ezt a rést kihasználva jött létre az önálló tervezés piaca. A megfelelő Lego elemekből, tervezőprogramok segítségével szinte mindent meg lehet építeni, az ötleteknek semmi sem szab határt. Egyfelől a Lego elemek statikai működése nagyon hasonlít a valódi építő elemekéhez (tégla), másfelől sokkal rugalmasabbak, mert műanyagból vannak és mert 60 ezer ismert alkatrész van, amelyek képesek áthidalni a legfurcsább térszerkezeti problémákat is.
Számtalan tervező program létezik és számtalan ötlet, amit lelkes hobbisták, vagy jogdíjra utazó tervezők használnak, azt remélve, hogy a terveiket mások is szívesen megépítenék otthon. Ez kissé öncélú és pusztán tervek készítéséből nem igen lehet megélni, szögezte le gyorsan Kókai Dávid, ez a piac is pont úgy működik, mint az infuenszerekét: a piramis csúcsán néhány ember áll, aki képes hasznot húzni a video blogokból, de a többség alul tiporja egymást és felfelé törekszik, hogy megélhessen.
Természetesen vannak olyan tervek, amelyekre a Lego maga is lecsap, de a többség csak egy jó terv marad – semmi egyéb. Vagy mert nem elég populáris, vagy mert olyan tárgyat alkot, amelyet a nagy gyártó az egyéb szerződései miatt nem hozhatna forgalomba. Ilyent például egy Ukrán katona által tervezett (szabadidejében, még a háború előtt) G Mercedes, amely nem mellesleg a Lego által gyártott motorral, kapcsolható négykerék meghajtással távirányítással működtethető. Az ilyen egyedi darabok természetesen nem mennek a süllyesztőbe, ezekre épül a Lego másodlagos piaca. Meglepő, de sokan vásárolnak ilyen egyedi darabokat.
Mochub
Az ilyen és ehhez hasonló gyöngyszemek felkarolására és üzletté formálására hozta létre Kókai Dávid azt a piacteret, amely felületet kínál a profi és amatőr tervezőknek, illetve összeereszti velük a vállalati és civil igényéket. A helyzet ugyanis az, hogy a Lego, mint építőelem olyan kulturális kifejező eszközzé vált, amellyel a létrehozott alkotásokat a társadalom képes megérteni és saját maga számára lefordítani. Ettől kezdve a Lego sokak számára egy önkifejezési eszközzé vált, lehet belőle otthoni díszt, egy enteriőrt, vagy egy popkulturális használati tárgyat. Ezen civil igények megvalósításában áll az egyik szerepük a tervezőknek. Képesek pontosan megtervezni, hogy az alkotáshoz mennyi és milyen alkatrész, illetve elem kell (szín, méret). Továbbá pontos összeszerelési útmutatót is illesztenek a tervek mellé. Tehát a tárgy pont úgy működik, mint egy eredeti Lego kiadás, csak épp nem a dánok csinálják. A tervezők másik lehetséges kitörési pontja a vállalati igények. A cégek előszeretettel keresnek meg tervezőket, vagy tervezőket foglalkoztató irodákat (komplex szolgáltatás, a tervektől a kivitelezésig, csomagolásig, pont, mint Kókai Dávidék cége), hogy a vállalatuk nagy eseményeire (születésnap, ellenséges felvásárlás, vállalati konferencia, vagy sajtótájékoztató) elkészíttessenek egy kis, a céghez köthető összerakható emléktárgyat.
Az így elkészült, elemeire bontott, de összerakható „makettek” egyrészt örök darabnak számítanak, másrészt az építés élménye igazán perszonálissá teszik a tárgyat – ettől válik igazán értékessé. Nem mellesleg pedig ezek fel nem használt, újra értelmezett műanyag kockák, innentől kezdve a környezetvédők számára is szerethető – bár erről jelen esetben nem igen beszélnek a piac résztvevői.
WLWYB
Természetesen ezen tárgyak elkészítéséhez alapanyag kell, méghozzá nagy mennyiségben. A tervezői darabok a 10-15 elemtől egészen az ezres nagyságrendig mennek el, vagyis kilószámra igénylik a bütykös kockákat. A tervezők jellemzően nem foglalkoznak alapanyag ellátással, így jön képbe Kókai Dávid cége, amely saját elmondása szerint a legmodernebb vállalati intelligencia rendszerekkel, a cég mennyiségi igényeit ismerő okos keresőmotorokkal működik és pont annyi elemet képesek felvásárolni, amennyit ki is pörgetnek a megrendelőknek. A cél az volt, hogy az egykori startupból mára olyan vállalatot hozzanak létre, amely a világ bármely városban ugyanúgy képes lenne működni, mint Budapesten. A nemzetközi vonal nem az alapítók perfekcionizmusa miatt érdekes, sokkal inkább arról van szó, hogy a megrendelőik zöme a magyarnál jóval nagyobb vásárlóerővel bíró piacokról, így az Egyesült Államokból, Nyugat-Európából és persze Dél-Kelet-Ázsiából érkeznek. A tervezői darabok ára, egyben értéke, néha a Lego cég által kiadott dobozok háromszorosa is lehet, vagyis nem olcsó mulatság, ahogyan egyébként a Lego gyűjtői kiadásai sem, amelyek félmillió forintig is elmennek.
A WLWYB forgalmának kétharmadát ma a vállalati megrendelések teszik ki, a maradék egyharmad az egyéni igények és az elveszett, elhasznált Lego alkatrészek pótlásából származik. A következő éves üzleti tervet, Kókai Dávid a következő hetekben szeretné összerakni és látszólag azért is lépett ki a nyilvánosság elé, mert szeretné bővíteni a vállalkozását, bár ezt külön nem hangsúlyozta ki. Azt azonban tényként kezelte, hogy a világon nincs még egy olyan vállalkozás, amely ilyen mélységben foglalkozna a Lego elemek másodpiacával és olyan sincs, amely ekkora tervezőgárdát fogna össze. Miközben a piacon egyre nagyobb igény mutatkozik az általuk kínált szolgáltatásokra.