“A politikában nagyon sok minden bekövetkezhet, és az is, hogy vannak pártok, akik valamikor egyek voltak, aztán szétszakadtak, és még lehet, hogy egyszer egyek lesznek” – ezt még két éve nyilatkozta Kunhalmi Ágnes a Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalíciójával való esetleges egységesülésről. Most mintha újra ebben is gondolkodna.
Akkor lapinformációk szerint óriási felzúdulást okozott az MSZP-ben a budapesti elnökük kijelentése. Gyurcsányt ugyanis sokan árulónak tartják a pártban, aki évek kitartó munkájával 2004-től kezdődően 2010-re teljesen tönkretette az MSZP-t. 2011-ben aztán kilépett a szociktól.
Azóta is azon dolgozik, hogy az MSZP meggyengüljön, ő meg erősödjön: sikerként könyvelhette el, hogy 2014-ben a felszínen tudott maradni, amikor kiharcolta a közös listát az MSZP-vel, és be tudott juttatni négy képviselőt a parlamentbe. Akkor a politikai élet-halál kérdése volt, hogy számára a bejutás, ki is csikarta az MSZP-ből és az Együttből, hogy felvegyék a vonatra. Na, de ez a vonat nem robogott, épp hogy csak vonszolta magát. Az MSZP pedig bevitte a hátán az elárulóját, úgy, hogy saját magát gyengítette.
Aztán még nagyobb glóriát vont a saját feje köré, amikor tavaly az MSZP Botka-ellenes szárnyával meg tudta buktatni a szocialisták miniszterelnök-jelöltjét, hogy aztán szépen otthagyja a slamasztikában a vele közös listát szorgalmazó pártütőket. Csak a koordinált indulásba ment bele, olyan körzeteket engedtek át neki a szocik, ahol akár több egyéni mandátumban is bizakodhattak volna, de akár a vesztes körzet után járó töredékszavazatok is jól jöttek volna számukra.
De Gyurcsány megint palira vette őket, és nem kaptak semmit. Aztán mégis eltaktikázta magát. Az önmaga egójától ájuldozó prímszámoló, csak a kígyózó kígyókat vizslatta, eközben a valóságot hagyta elsuhanni maga mellett: még mindig ő a leggyűlöltebb magyar politikus, akit nem tizenhárom, hanem a bejutáshoz épphogy elég 5,4 százalékos támogatottsággal jutalmaztak a szavazók.
A 2010-től állandóan az összefogásban gondolkodó szocialisták – élükön Kunhalmi Ágnessel – nem értik, hogy ez az együttműködési “topic” láthatóan többet visz, mint hoz nekik, főleg úgy, hogy egy őket folyamatosan átverő politikussal (is) akarják kivitelezni ezt az attrakciót.
A másik kiszemelt összefogós fél Karácsony Gergely. Az a politikus, aki korábbi pártját, az LMP-t, majd néhány év teljesen kilátástalan politikája után az új házastársát, az Együtt-tet is megcsalta, csak hogy három párbeszédes képviselő bent ülhessen a parlamentben. De mivel az új szerelmesei, az MSZP és a liberálisok annyira bíznak benne, két politikusát kölcsön is adták neki négy évre, alakíthasson csak a Párbeszéd frakciót, legyen nagyobb az állami támogatás, és jöhessenek a körülöttük legyeskedő tanulmányírók, tanácsadók.
Kunhalmi Ágnes minden bizonnyal rájuk gondol, amikor az MSZP-s tagoknak írt körlevelében azt írja, “Repüljünk csapatban!”. Szerinte “ma csak az MSZP csapatában van meg az a tudás, erő és elszántság, amire alapozva felépíthető egy egységes, másik politikai erőcentrum minden szavazónak, ami otthona lehet minden változást akarónak”.
A 2018-as választáson bizonyított is az MSZP csapata… A 12 százalék 1990 óta a leggyengébb eredményük.
Kunhalmi egységes, közös baloldali kormányzati alternatívát építene ki, ennek megszervezésére ajánl utat a tagságnak.
Azt is írja, a korábbi évek hibáival szembenézve “pártunk egésze állhatatosan törekszik a következő években egy egységes baloldal kiépítésére”.
Ez a hibákkal való szembenézés különösen izgalmas kérdés, hiszen Kunhalmi az MSZP arca volt a mostani kampányban, tehát épp az imént hosszú sorokon keresztül bemutatott, teljes csődöt jelentő szövetségi politika vezetett az eddigi leggyengébb választási eredményükhöz.
Kunhalmi nem adja fel, újra csak összefogna. Ha az a cél, hogy 2022 után ne legyen MSZP-s frakció, akkor jó úton jár. És tényleg nagyon úgy tűnik, hogy komolyan gondolja.
