– Hogy tudtál nyugodt maradni, miközben Fekete-Győr András, a Momentum elnöke fenyegetőzött a munkahelyi asztalodnál?
– Különböző internetes fórumokról előre sejteni lehetett, hogy készülnek ellenünk valamilyen akcióra, de erre senki sem gondolt.
– Magyarul készültél arra, hogy atrocitás érhet?
– Szörnyű dolog, amikor egy újságírónak tartania kell valamitől, készülnie kell arra, hogy verbális, vagy akár fizikai támadás érheti. Igen, készültem erre, de inkább arra számítottam, hogy nyilvános közterületen ismernek fel és kezdik meg az akciójukat. Arra azért nem számítottam én sem, hogy a párt elnöke személyesen a szerkesztőségünkben tör rám.
– De ha már ott volt, és fenyegetőzött, miért nem utasítottad vissza a rágalmait, vagy miért nem interjúvoltad meg ott rögtön?
– Mint mondtam, alapvetően meglepett a szituáció, ami őszintén szólva nem vall európai mentalitásra. Inkább a diktatúrákra jellemző, hogy egy politikai párt behatol az ő ügyeivel foglalkozó szerkesztőségbe, és az újságírókkal fenyegetőzik, számon kéri rajtuk az írásaikat. Abban a pillanatban az volt a legjobb viselkedési forma, amit tanúsítottam. Kijelentettem, hogy nem járulok hozzá, hogy felvétel készüljön rólam, és munkaszerződésem szerint jártam el. Egyébként, ha valakivel beszélgetni akarok, interjút szeretnék vele készíteni, akkor időpontot egyeztetünk, mint civilizált embereknél szokás. Ez a helyzet másról szólt, hiszen a munkahelyemen, egy magánterületen kerestek fel, minden előzetes egyeztetés nélkül.
– Tervezel valamilyen jogi eljárás indítani az ügy miatt?
– Igen, mindenképpen. Az Origo jogászai már vizsgálják a tényállást.
– Hogy aludtál tegnap éjszaka?
– Zavartalanul. Alapvetően egy nyugodt ember vagyok, engem nehezen lehet bármivel kihozni a sodromból. Ez még a Momentum Mozgalomnak sem sikerülhet.
