Koszos, veszélyes, érdektelen – ilyenek lehetnek a trendi úticélok

Hírek vg.hu
Ertler Aliz már akkor digitális nomádként élt, amikor még meg sem született ez a kifejezés. Évtizedek óta utazik, nem riasztják el a köztudatban drágának, félelmetesnek, vagy éppen rossz infrastruktúrájúnak bélyegzett helyek sem. A közgazdász-grafikus Menni kell! – Utazások a komfortzónán kívül Brazíliától Kamcsatkáig címmel írt könyvet a kalandjairól, amelyekből kiderül, miként lehet olcsón utazni, de az is, ki lehet-e nőni a hátizsákos utazó szerepéből. Interjú.

Miért kell kilépni időnként a komfortzónánkból egy utazás során, és ez mennyire fájdalmas?

Nem kell kilépni, szerintem mindenki utazzon úgy, ahogy kedve van – úgy viszont utazzon, és ne figyeljen arra, hogy ezt ki és miként kommentálja. Engem nagyon vonz, ha egy hely más, mint amit ismerek, akkor is, ha veszélyesnek tűnik vagy koszos. Ha azt mondják rá, hogy nincs ott semmi érdekes, az csak felkelti a kíváncsiságomat, és a legtöbbször bebizonyosodik, hogy nincs olyan, hogy nem érdekes egy úticél. Nekem valamiért így könnyen megy, nem fáj.

Talán mert korán kezdtem, tizennyolc évesen, pont a rendszerváltás évében au pair-ként utazhattam Amerikába tíz hétre, így előbb jártam New Yorkban, mint Győrben. Iskolás angol nyelvtudással elindulni, a londoni átszállásig vonattal utazva – abban az időben ez abszolút komfortzónán kívüli volt, de azonnal tetszett. Aztán egyetemi ösztöndíjasként tanulhattam Dániában, ahol egy teljesen más oktatási rendszerrel találkoztam, húsz ország diákjai között ismertem meg a holland férjemet, így később Hollandiában éltem hét évig. Ott a kilencvenes évek elején már sokkal elfogadottabb volt hátizsákkal nekivágni a világnak, mint itthon, úgyhogy felkerekedtünk. Gyerekkorom óta nagyon szerettem volna eljutni Afrikába, ezért először Tanzániába mentünk a férjemmel, és azóta nincs megállás, bennünk van a travelbug. Szervezett utakon csak akkor veszünk részt, ha a helyszín extremitása ezt kívánja, például Kamcsatkán, ahol nagyon kevés út van, ezért helikopterekkel vagy hat kerék meghajtású járművekkel lehet közlekedni, ami egyénileg megfizethetetlen.

A könyvben lévő történetek Kolumbiától kezdve Madagaszkáron át Indonéziáig viszik az olvasót – ezek sokszor távoli, költségesnek tűnő úticélok. Tudnak olcsón utazni?

Csak úgy szoktunk. Kizárólag kézipoggyászt viszünk, csomagért soha nem fizetünk. Szeretünk kempingezni, a természetben „megszállni” – ehhez a felszerelést vagy helyben béreljük, vagy olcsón vesszük. A homesharinget, a lakásmegosztást is nagyon kedveljük, és sokszor használjuk. Ugyan Badacsonyörsön élünk, de van egy pici lakásunk Budapest belvárosában, ezzel vagyunk benne a rendszerben, ahol pontok alapján kategorizálnak, és közel félmillió felajánlott otthon közül választhat az utazni vágyó. Bizonyos országokban sokaknak van két-három lakása, amit amúgy kiadnak, de ha akad szabad időpont, akkor felteszik ide is.

A teljes interjú itt olvasható

Fotó: Gordon Eszter

Ezek is érdekelhetnek

További híreink