Korszakos törvény a Stop Soros, sírnak is az álcivilek

Hírek
Közel hatvanezer civil szervezet működik hazánkban. Ezek zöme azzal foglalkozik, hogy tegyen a közösségért, a településért, ahol él, van ezek között rengeteg iskolai alapítvány, néptánccsoport, sportegyesület, hobbicsoport. Meg van néhány tucat, de annál hangosabb szervezet, akik külföldről érkezett pénzekkel igyekeznek olyan célokat megvalósítani, amelyek szöges ellentétben állnak a magyar többség kinyilvánított akaratával.  

Ez a maroknyi kisebbség – mivel igen jelentős, külföldről befolyt – összeg felett diszponál, azt gondolja, hogy a külföldön megfogalmazott célok támogatásával fényt visz a nagy és sötét magyar ugarra. Elkötelezetten a kisebbségek felé csatornázzák ezeket a pénzeket, érzékenyítve ezzel az ugaron lakókat. A pénzeszközök kihelyezésének hatékonyságával elszámolniuk nemigen kell, ha odaadták a transzgender költők slam poetry estjére, hát odaadták.

Persze egy percig sem állítjuk, hogy nincsenek jó céljaik, hiszen nagy összegeket fordítanak a cigány kisebbség, milyére is, hogyan fogalmazzunk, hiszen eredményeik igen csekélyek, szóval legyen az, hogy felzárkóztatására. Sok esetben azonban a pozitív diszkriminációval pont nem azt érik el, hogy a cigány honfitársaink megértsék: az őket csak emeli, ha tanulnak a többségtől, „ellesik” életformájukat.

Aztán vannak azok a civil szervezetek, akiknek a munkája az országuk kormánya ellen irányul, ott perlik, ahol tudják, őket hívjuk jogvédőknek. Onnan ismerszenek meg, hogy a többségi demokrácia játákszabályai teljesen hidegen hagyják őket, ők a jogot mindig úgy használják, hogy ráerőltessenek valamit erre a többségre. Többnyire a migránsokon esik meg ezeknek a jogász – többségében – hölgyeknek a szíve, ha rajtuk múlna, már egy vidám menekülttábor lenne az országból, agysebészek és informatikusok százezreit látták volna vendégül Magyarországon. A vendégeskedést valóban szó szerint kell érteni, mai hír az is, hogy Németországban a 2015 óra érkezett migránsoknak csak a 18 százaléka dolgozik. Többségük fiatal, képzetlen, és jól láthatóan nem az ingolstadti gyártósoron képzeli el a jövőjét. Az integráció és a beleöntött euromilliárdok igazi sikersztori, aki mást mond, annak kimosta az agyát a Fidesz…  

A magukat civil szervezetnek hívó, de Soros György szellemi és anyagi támogatását bíró szervezeteket a tények nem érdeklik, nekik végre kell hajtani, amit a Nyílt Társadalom Alapítvány elvár tőlük. A magyar emberek véleménynyilvánító többsége viszont ezt már nagyon unja. Nem azért, mert attól rettegnek, hogy holnap beköltöznek a migránsok a falujukba, hanem mert látják a hosszú távú következményeket. Mint ami ott ketyeg a haladó németeknél, Merkel asszony batyujában.

A kormány ezt érzékelve elkészítette a Stop Soros törvénycsomagot, hogy a jog eszközeivel védje az állam autonómiáját és a polgárokat a Soros-féle „civilek” által a hatalomért folytatott ádáz harctól. A tervezet kimondja:  „Minden olyan tevékenység, amely az illegális bevándorlás elősegítése, és bevándorlási nyomás fokozása irányába hat, a magyar államérdekkel szemben áll, egyben számszerűsíthető költségvetési kárt okoz. A migrációs propaganda az embercsempész szervezeteket segíti és a jobb sorsra érdemes illegális határátlépőket veszélybe sodorja.”

Korszakos törvény ez, az önrendelkezés és a nemzeti autonómia megvédésenek törvénye. A magyar emberek érdekeit a demokratikus választásokon megválasztott kormány képviseli. Akinek ez nem tetszik, az sem tehet mást, mint ezt tiszteletben tartja, hittük naivan, csakhogy a valóság nem ez. A valóság az, hogy a Soros által támogatott civilek ugyanúgy egy párhuzamos társadalmat építenek, csak itt nem a sharia az érvényes jog, hanem a nyitott társadalom eszméje.

A törvény persze meglepte és meg is rémítette a „civileket”, körlevélben fogalmazták meg aggodalmaikat. Az Ökotárs Alapítvány vezetésével könnyes szemmekel kérik a támogatásunkat a „hazug, önkényes és kártékony javaslat visszavonása érdekében.” Civilellenes hadjáratot és a civilek vegzálását emleget néhány tucat szervezet, miközben bő ötvenezer dolgozik békésen. Aggódnak, mert egyre átláthatóbbá kell tenni a gazdálkodásukat, és azonnal be kell jelenteni, ha külföldi támogatójuk akad.

De mitől rettegnek, ha szépek és tiszták a céljaik, és nem a felforgatás? Nézzünk egy fiktív példát: mi lenne, ha egyes államok titkosszolgálatai és lobbiszervezetei mindenféle ellenőrzés és elszámoltatás nélkül adhatnának pénzt független államok ellen irányuló tüntetésekre, aktivizmusra? Melyik állam engedné ezt meg? Persze ez a példa csak a képzelet szüleménye, ne lássunk bele többet. A kérdés az, hogy vajon miért ágálnak az ellen, hogy el kell számolni, mire fordítják a pénzt? A gyereket is megkérdezzük, mire költötte a nagyitól kapott ötezrest, nem? Vagy vehet bármit suttyomban?

Sírnak az álcivilek, mert korszakos törvény van készülőben, ami rendet vág a sorok között. Elválik a búza az ocsútól, megtudhatjuk mi, a többség demokráciájában hívő ugarlakók, hogy ki akarja a mi békésnek látszó életünket felforgatni.

Korszakos törvény ez, és már rég meg kellett volna hozni. Mivel attól rettegnek leginkább, hogy ez a törvény „sajnos fertőző is lehet”, nagyon reméljük, hogy pillanatokon belül adaptálja minden józan kormánnyal bíró ország mielőbb. Ezzel tehetnek pillanatnyilag a legtöbbet a zsidó-keresztény Európa megtépázott, maradék értékeiért.

Borítófotó: Tuzson Bence kormányzati kommunikációért felelős államtitkár (b) és Völner Pál, az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára a „Stop Soros” törvénycsomag benyújtásáról tartott sajtótájékoztatón a Nemzeti Kommunikációs Hivatal fővárosi székházában 2018. február 13-án.
(MTI Fotó: Kovács Attila)
További híreink