Félretéve a viccet: a latin felirat volt a kompromisszumos megoldás a másfél évtizede húzódó táblaügy megoldására. Valahogy érzékeltetni kellett a dák-római történelmi ideológián felnőtt románokkal, hogy ők voltak az elsők Kolozsváron, amelynek királyi városi rangra emelése egyébként 701 éve történt Károly Róbert idején.
Kolozsvár magyar és német lakosságú város volt évszázadokig, s volt olyan időszaka, amikor irányító testülete szigorúan fele-fele arányban működött, a bírót pedig évente, hol a németség, hol a magyarság adta.
A város nem román múltja annyira zavarta a nemzeti-kommunista Ceusescu diktátort, hogy 1974-ben nevéhez odacsapatta a dák Napocát is. A mostani hosszú latin táblaszöveg is a magyar és a német feliratot igyekszik ellensúlyozni, Emil Boc polgármestert csak így állt el abbeli szándékától, hogy megfellebbezze a többnyelvű tábla jogszerűségét kimondó bírósági határozatot.
A magyar felirat kihelyezésére 2001 óta törvényes lehetőség is van, de ezt akkoriban még a padokat is román nemzeti színre mázoltató Gheorghe Funar magyargyűlölő polgármester akadályozta meg, később pedig azzal húzta az időt az összes román városvezető, hogy időközben a kolozsvári magyarság aránya 20 százalék alá csökkent, ezért már nem illeti meg a köztéri anyanyelvhasználat.
Egy hollandiai, de magyar szállal átszőtt alapítvány kellett ahhoz, hogy a táblaügy kimozduljon a holtpontról. A Minority Rights egyesület beperelte a városházát, első fokon nyert, de másodfokon azért bukott el, mert külföldi volt a felperes. Erre fel Romániában is bejegyezték, és megalakult a főleg fiatalokból, magyar és román szimpatizánsok által támogatott akciócsoport, a perek és köztéri megnyilvánulások, tüntetések végül meghozták a sikert.
Talán nem véletlen, hogy a most zajló FUEN-kongresszusra időzítették az első (latin szöveggel kísért) Cluj-Napoca-, Kolozsvár-, Klausenburg-tábla kitételét. Mégiscsak 32 ország 90 kisebbségi jogvédő szervezetének képviselői tanácskoznak a Kincses Városban anyanyelvhasználatról, az európai nemzetiségek kulturális örökségéről, az őshonos közösségeket megillető autonómiaformákról. A 62-ik FUEN-kongresszus szervezője az RMDSZ, amely az európai ernyőszervezet elnökét is adja Vincze Lóránt személyében, és hangsúlyozza, hogy a mintegy 1,3 milliós erdélyi magyarság Európa legnépesebb egy tömbben élő kisebbsége. Kolozsváron indítja el a FUEN a Minority Safe Pack európai polgári kezdeményezését, hivatalosan megkezdik az egymillió európai aláírás összegyűjtését, amivel az Európai Unió intézményeit arra kötelezik, hogy alkosson normát az őshonos nemzeti közösségek, etnikai csoportok védelmére.
Mint kiderült, a román külügyminisztérium a háttérből fúrta a rendezvényt. Ezt Kelemen Hunor RMDSZ-elnök hozta nyilvánosságra. (Kitudódott például, hogy Jean-Claude Juncker EB-elnöknél panaszolták be Navracsics Tibor európai biztost kolozsvári útja miatt.) Románia ugyanis modellértékűnek tünteti fel kisebbségpolitikáját mindannak dacára, hogy kormánymegbízotti és bírói, ügyészségi szinten üldözi a magyar és székely jelképhasználatot, szeparatizmusnak tekinti az autonómiát, és elakadt a kommunizmus idején elkobzott magyar egyházi, közösségi javak visszaszolgáltatási folyamata, sőt van már példa a visszaállamosításra is, ne feledjük a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium esetét, vagy ami épp a napokban is zajlik: a római katolikus egyháznak visszaadott marosvásárhelyi iskola épületében működő magyar líceum (gimnázium) megsemmisítési kísérletét.
