A napokban volt pár percem, amit kisebbfajta borzongásra használtam ki. Klikkoltam vagy tíz-tizenöt percig, sorra vettem a nagy hegyek fotóit, túl a Kékesen; Kancsendzönga, Mount Everest, ilyesmi. Félelmetesen magas hegyek és mélységek, pengeéles sziklák, csúcsuktól talán már tényleg elérhetők a csillagok is.
Még azokon a nyomorult Google-fotókon is átjön az erő, hogy ott az ember semmi, nagy nulla, lehet keménykedni, s ahogy "Habár fölűl a gálya, S alúl a víznek árja, Azért a víz az úr!", így van ez a hegyekkel is. Ha szórakozol velük és nem tiszteled őket, neked annyi. S hányan indultak el fölfelé, de soha nem érkeztek vissza!
Nehezen lehet választ adni arra a kérdésre is, hogy mennyi az elég, mikor kell abbahagyni, meddig és mennyit érdemes kockáztatni, mikor billent át a mérleg, aminek egyik serpenyőjében az egó, a másikben pedig a “minden” trónol, kiváltképpen, ha az embernek családja is van. Talán e sorok írójának a válaszadáshoz nincs is joga, ezt meghagyja a nálánál bölcsebb figuráknak.
Ami viszont ennél lényegesebb, hogy először Suhajda Szilárd, majd Klein Dávid is épségben visszatért a Mount Everest szikláiról; előbbi már a 6500 méteren lévő kettes táborból elindult visszafelé, most pedig Klein Dávidnak kellett visszavonulót fújnia úgy 8000 ezer méterről. Jah igen: a két kiváló sportember célja az volt, hogy elsők legyenek azon magyarok sorában, akik oxigénmaszk nélkül érnek föl a csúcsra. Ám beszámolók szerint idén soha nem látott mértékben szemétkedik az időjárás a mászókkal, egyszerűen öngyilkosság lett volna a csúcstámadás. Klein Dávid azt mondja most, hogy ugyan nem keserű számára a kudarc, de azért “mardosó”.
Aki tűzött már ki maga elé nagy célokat – esetleg olyat, amelynek elérése “közönséges földi halandó” számára nem játszik, de kudarcot hozott az erőfeszítése – talán képes egy picit belehelyezkedni Klein érzéseibe. Persze, csak találgathatunk.
Viszont Klein (és Suhajda) józanságát és nagyszerűségét mutatja, hogy képes volt önmagát legyőzve meghozni egy komoly döntést. Ők már így is Hősök, így, nagybetűvel. Mi értelme lenne mindezt kockára tenni?
