Mintha mostanság minden sikeres színésznek és rendezőnek kötelező lenne magyarázkodnia azért a baloldali médiában, vagy egyéb nyilvános tereken azután, hogy szerepet vállal az Andy Vajna vezette filmalap által finanszírozott mű létrehozásában. Enyedi Ildikó rendező kijelentései szóltak utoljára igazán nagyot, miután átvette a Testről és lélekről című filmjéért az Arany Medve díjat. Ő is hasonló gondolatokat osztott meg, mint Stohl. Félni kell etc.
Persze egy művésznek nem kell magában tartania a véleményét, akár hazája kormányáról sem. Nem is lenne túl jó, ha csak azért, mert pénzt kap valakitől arra, hogy elvégezhesse a munkáját, már nem is mondhatja el, mit gondol a világról.
De itt van talán a lényeg. Ha folyamatosan azt hallja az ember ezektől a művészektől, hogy félnek és nem merik elmondani a véleményüket, és közben épp elmondják, akkor azt érzi, hogy a kígyó a saját farkába harap. És akkor most mi is aggódhatunk – Örkény után – azon a kérdésen, hogy „Ha egy kígyó (ami ritkaság) fölfalja önmagát, marad-e utána egy kígyónyi űr?”
Vajon ezek az emberek nem félnek-e legalább annyira attól, hogy a saját, jól bejáratott közösségük kitagadja őket, mert sikeresek egy jobboldali kormány alatt? Hiszen nem rejtik véka alá a véleményüket, mégis azt sulykolják, hogy nem mernek őszintén beszélni. Az aczéli időkben, senki ilyen direkten nem merte elmondani a véleményét, se a műveiben, se azon kívül. Sajnálatos módon, pont ez tett nagyon jót a magyar filmművészetnek. A mai divatos szóval mondva „easter eggek” elrejtése a filmekben. A kódolt üzenetek átadása.
Manapság ehelyett például egy színi előadáson néha a legdirektebb módon megy a politizálás, aztán a csodálkozás, hogy erre csak egy szűk kör vevő. És mindez ebben az országban ma megtörténhet. Mégis, mindenki fél állítólag. Közben az olyan művek, mint a Saul fia vagy az Enyedi által rendezett Testről és lélekről című film díjakat nyernek. Pont azért, mert – bár a rendezőknek megvan a saját politikai orientációjuk, és nem is titkolják – ezekben a filmekben felülkerekednek a mindennapi pártpolitika viszályain, és hajlandóak leásni az emberi lélek mélyebb zugaiba.
Borítókép: MTI/Szigetváry Zsolt
