Kifejezetten magyar népzenét kértek. Most három vidéknek a muzsikáját választottuk, szatmárit, kalotaszegit és Maros megyei szászcsávásit húztunk…
– Kárpátaljait nem?
– Ezúttal nem, mivel alkalmazkodnunk kellett a táncosok koreog-
ráfiájához is.
– A Magyar Állami Népi Együttes tagjaival léptek fel?
– Velük akkor szerepeltünk együtt, amikor először jártunk az uralkodócsaládnál. Most a Fricska együttes tagjaival léptünk fel, akik pár éve a brit tehetségkutatón váltak ismertté egy erdélyi tánccal. Ez már a negyedik alkalom volt, hogy a brit uralkodócsaládnak muzsikáltunk. Tíz éve a trónörökös születésnapján másik fellépő Rod Stewart zenekara volt. Ekkor játszottunk kárpátaljait.
– Olyat is, amit gyermekkorában a tiszaújlaki cigányprímástól, Murzsa Gyulától tanult?
– Igen, például a Zöld erdőben de magos címűt. Sőt, a koncert végén megajándékoztam a trónörököst Örömzene című lemezünkkel, amelynek a fő száma az említett dal.
– Sokat utazik. Hova juttatta még el a magyar népzenét?
– Hat-hét éve szinte folyamatosan járom a Kárpát-medencét és a világot mind a Szalonna és Bandájával, mind pedig a Magyar Állami Népi Együttessel. Oroszországban, Japánban, Jordániában, Ausztráliában is voltunk. Nemrég Izraelben arattunk nagy sikert a Megidézett Kárpátalja című előadásunkkal. Emellett tanítottam is Uruguayban, a dél-amerikai magyarság több száz fős, kétévente tartott néptánctáborában, édesapámmal pedig Kínában. (Pál István édesapja, Lajos zenész, tanár, aki a kijevi operaház karnagyaként is dolgozott, s gyűjtött népzenét, muzsikált lakodalmakban – a szerk.)
– Ott mit?
– A Pekingi Zeneakadémia professzora meghívására bemutattuk a diákoknak a népzenegyűjtés rendszerét, a Bartók–Kodály–Lajtha-útvonalat.
– Ott nincs hagyománya a népzene- vagy táncgyűjtésnek?
– Eddig nem nagyon volt, de most jön egy nagy áttörés. Sokan most eszmélnek rá ennek fontosságára. Például, hogy a néptáncot nem csak nagyszínpadi balettként lehet bemutatni, a falusi formájában is értékes. A magyar táncházmódszer már ráébresztette a mellettünk élő nemzeteket, hogy kutatni, gyűjteni, összegezni kell, mert most van az utolsó lehetőség e népi kincsek átmentésére. A táncházmozgalommal nekünk 40-50 év az előnyünk, Bartók, Kodály munkásságával pedig 100.
– Otthon, Kárpátalján is tanítanak. Ön a Kárpátalja Kulturális Örökségének és Népi Hagyományainak Megőrzéséért Társadalmi Szervezet képviseletében rendszeresen mesterképzést tart Beregszászon. Miként zajlik ez?
– Hat éve indítottuk a budapesti Hagyományok Házával és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolával és természetesen a családommal. A főiskola biztosítja a helyszínt. Mi, a népi együttes és a Hagyományok Háza munkatársai tanítunk, az egyesület pedig abban segít, hogy tudjuk fizetni a magyarlakta településekről érkező diákok útiköltségét, az étkezést, a Szerencsejáték Zrt. jóvoltából pedig hangszereket vásárolunk a nehezebb sorsú fiataloknak. Faluról falura, házról házra járva nyolcvan zenészt és 120 táncost gyűjtöttem. Ők vesznek részt a képzésben, javarészt pedagógusok, akik majd továbbadják, tanítják a falujukban. Ez nemcsak az autentikus zenére vagy a tánclépésekre vonatkozik, hanem főként a módszertanra. És tanév közben zajlik. Az iskolai szünetekben meg együtt jönnek a gyermekekkel táborba. Amióta elindítottuk ezt a képzést, a Felső-Tisza-vidéken Ungvárig hét komoly zenekar nőtte ki magát, amely rendszeresen táncházakat tart. Hihetetlen eredményeket produkál ez a képzés, elindult a kézművesség, futnak a mentorprogramjaink, a kárpátaljai néptáncegyüttesek magyarországi tanároktól kapnak segítséget havi rendszerességgel. Nagyszerű kapaszkodó ez, a magyarság megmaradásának a záloga. A magyar állam gazdaságfejlesztési programmal támogatja Kárpátalját, ami a szülőföldön való boldoguláshoz szükséges, de ehhez nélkülözhetetlen a kultúra. Beindult a pezsgés. Egyre többen akarnak élő zenét, olyan falvakba is hívnak zenekart, ahol ötven éve nem volt ilyesmi. Kisugárzott a tevékenységünk egész Kárpátaljára. Ha a fesztiválokat, családi napokat figyelembe vesszük, legalább hatvanezer emberhez eljutott, amit összeraktunk hat év alatt.
– Milyen tervei vannak a közeljövőre nézve? Várható-e olyan nagy sikerű előadás, mint amilyen a Megidézett Kárpátalja című volt?
– Igen, karácsonykor lesz a Csodaváró betlehemes, és jövőre tervezzük az Ezerarcú Vajdaság című műsorunkat. Márciusban mutatjuk be a Müpában, majd megturnéztatjuk azokon a délvidéki településeken, ahonnan a zenéjét, táncait összegyűjtöttük.
Fotós: Fürjes Viktória
