Merre járunk a napúton? Tette fel a kérdést Németh Dávid, a K&H Bank Zrt. vezető elemzője a Magyar Követeléskezelők és Üzleti Információt Szolgáltatók Szövetségének a Világgazdasággal és a Figyelővel szervezett konferenciáján.
Felidézte, hogy az unióban az elmúlt két évben hazánkban volt a legnagyobb az infláció, amelyhez társult az energiaválság. Mint mondta, a profitráták nőttek, ezzel szemben egyre nagyobb volt a gond a munkaerő piacon a bérköltségek terén. A GDP deflátor év/év szintje óriásira nőtt, érdekes képet mutat, ami a teljes gazdaságban mért árszínvonal-változást szemlélteti.
Két komponense a profit és a munkaerőköltség. A profitráták különösen érdekes képet mutatnak Magyarországon.
A régióadatokhoz képest jóval magasabbra emelkedtek, ami ugyancsak hozzájárult a hazai kiugróan magas inflációhoz. Különösen látványos ez az élelmiszerágazatban, ahol az amúgy is magas, 24 százalékos inflációra egy plusz 25 százalékos profitráta is ráment. Az élelmiszerárak szerencsére elindultak lefelé, a szolgáltatási árak viszont fölfelé tartanak, zárulni látszik az olló.
Ami a pénzromlás mértékét illeti, Németh Dávid kijelentette:
Egy számjegyű inflációt várok, teljesülhet a jegybanki cél, 5-6 százalékos körül alakulhat a pénzromlás mértéke.
Honnan lesz dolgozó?
Egyre messzebbről! Rendkívül feszes a munkaerőpiac Amerikában, Európában, és idehaza is. Itthon strukturális problémákkal is küzdünk, van ugyan állás, de az új belépők mégsem találnak munkát. A kormányzat 2030-ig 500 ezer új munkahellyel számol Magyarországon.
A kérdés: honnan?
A munkaerőtartalék a statisztikák szerint 300 ezer fő, ebből jó, ha 200 ezer munkába állítható. A hiányzó 300 ezret külföldről kell tehát behozni, ez az újkori globalizáció – állítja a vezető elemző.
Sok múlik a reálbér-emeléseken, a beruházási rátán, és a külföldi tőkebeáramlás (FDI) állományának alakulásán, illetve azon, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő FED, mikor lát hozzá az irányadó ráta csökkentéséhez – jelentette ki Németh Dávid összegzésképpen.
