Furcsák ezek a véletlenek, főleg abban az esetben, ha ismétlődnek. Amennyiben csupán egy alma hull a földre a fáról, azt a véletlen számlájára írhatjuk, a második már figyelmet kelt, a harmadik elgondolkodtat, a negyediknél kijelenthetjük: gravitáció. Sir Isaac Newton, kertjében tovább gondolta a hulló alma esetét, s ráébredt, hogy az erő, amelynek hatására a gyümölcs lefelé esik, tartja helyén a Földet és a Holdat is.
Gondoljuk csak tovább a véletlen cenzúrát! Nem a hülye sajtós elkövetkező sorsát, akitől mindössze annyi telt magyarázatként: véletlen volt; nem is a zavart grafikusét, aki délutáni semmittevéséből felriadva, kereszt eltüntetésbe kapott. A kereszt eltüntetése nem puszta vallási önfeladás, hanem a teljes zsidó-keresztény kultúra, amely mára a világ legélhetőbb, legfejlettebb civilizációját teremtette meg, amelyben az emberi élet, emberi méltóság a legfőbb értékek, feladása, önfelszámolása.
Az elkövetkezőkben kihúzkodhatnánk ezt-azt a Szentírásból, hogy ne sértsük a keresztényeket gyilkoló fanatikus mozlim hívek érzékenységét. Vagy égethetünk izraeli zászlót, mert a zsidó állam, alagútfúró, pániszlamista Hamász terroristákat likvidál. Vagy felhúzhatjuk magunkat a székelyzászló mellé, enyhítve némely románok magyargyűlöletét.
Az önfeladás mindig egy-egy apró, véletlennek tűnő aprósággal kezdődik. Végül a véletlen földre pottyanó almák megmutatják a rendszert. Esetünkben az elkeserítő valóságot, amelyben egyszerűbb lenne cenzúrázni a Szentírást, olyanná formálva, hogy igazolja tetteinket, mint megpróbálni tetteinket igazítani a bibliai mértékhez. Ez az út a katakombákba vezet. Ott, a föld alá bújva, titokban gyakorolhatjuk hitünket, nem sértve mások másságát.
A keresztek bolti cenzúrázásával kezdődik, majd folytatódik azzal, hogy követ dobunk egy katolikus atyára, amiért merészelte, a liturgia végeztével kifejteni politikai meglátását a híveknek. Hogy mi lesz a folytatás, az rajtunk múlik.
