A Nádor és Zrínyi utca sarki kapun belépve kellemes, klimatizált hűvös lúdbőröztette karomat, a kinti, nyár végi forróság után. Kevesen ődöngtek az aulában, csupán néhányan vágtak át, sietős lépteik zaja visszhangzott a csupa üveg mennyezet alatt. Mintha George bácsi pontosan tudta volna, hova serénykednek diákjai, olyan bölcs mosoly csillant portréján megörökített tekintetében.
Nosza, magam is a nyomába eredtem egyiküknek.
– Mire készültök? Még el sem kezdődött a tanév – kíváncsiskodtam
– Gyakoroljuk a díszpolgári köszöntőt – vetette oda foghegyről a fiú, vagy lány, vagy a jó ég tudja éppen milyen nemű diák, miközben a könyvtár galériájának lépcsőjén kaptattunk felfelé.
Odafent emelkedett csend, ragyogó arccal mosolygó egyetemisták. Szakavatott mentorok irányították, miként kell a semleges civilség álarcát magukra ölteniük, amikor megjelenik a büszke politikus, aki méltónak találtatott a CEU díszpolgára megtisztelő címre.
– Polgártárs, üdvözlünk, gyümölcs havában! Büszkén ölelünk keblünkre, amiért ellenségeiddel kíméletlenül leszámoltál, a szabadság, egyenlőség, testvériség köntösében – okított az amúgy civil elégedetlenségi kiképző. – Tanulni akarunk tőled, miként kell az avítt kereszténység helyébe friss vérként áramoltatni az iskolázatlan tömegek muszlim ópiumát.
Azt persze tudtam, hogy nem a Debreceni Egyetemen vagyok, s azt is, nem Vlagyimir Putyint óhajtják díszpolgári címmel kitüntetni, de hogy ki a CEU kiválasztott, bevallom nem sejtettem. Jobbnak láttam azonban hallgatni, a francia forradalmat idéző kifejezések elrettentettek, talán valamelyik könyvsor mögött vár már rám a nyaktiló.
Járt az agyam, akár a Hősök terén a homokóra.
Jelöltjük a Rotschild klán egyik bankjánál bankárkodott, majd a szoci kormányzat üdvöskéje lett, de hátat fordított elvbarátainak, hogy liberális politikai meggyőződése kiteljesedhessen. Nosza gründolt is magának egy pártot a közelgő választások előtt, amivel a szavazásra jogosultak tizenvalahány százalékának voksával jutott hatalomra, hogy képviselje a társadalom gőgös, liberális kisebbségét. Bevándorlópárti, aki állítja (noha közgazdász), a beözönlő idegenek kedvező hatást gyakorolnak saját hazája gazdaságára. Ellenzi, hogy betiltsák a mozlim női fejfedő iskola viselését, s magának a római pápának kellett figyelmeztetnie, ne feledkezzen meg a keresztény értékekről.
Nem mondom, ideális jelölt!
Miközben a szünetüket civil akciózásra áldozó diákok bemagolták a köszöntőt, észrevétlenül távoztam.
Nézem a portrét, fürkészem George bácsi tekintetét: mondd, te kit választottál?
Mi az ördög? A festmény mintha mozdulna. Szája szóra nyílik. Közelebb hajolok, hogy elcsíphessem a suttogást. Igen, talán jól hallottam: Emmanuel Macron.
Borítókép: Facebook/CEU
