A brexit nemcsak a június 8-ára előrehozott brit választások témája. A tárgyalásokat élénken figyelik az elnökválasztás május 7-i második fordulójára készülő franciák is, hiszen az egyik esélyes jelölt, Marine Le Pen is országa (minimum eurózónából való) kilépésével kacérkodik.
Brüsszel britek iránti keménységét most leginkább a franciák és az azonos cipőben járó olaszok felé szóló elrettentésnek tekinthetjük. A britek hozzászoktak, hogy mazsolázhatnak, és erről érthető módon nem is akarnak letenni. Erről múlt héten Juncker bizottsági elnök maga is meggyőződhetett, amikor a Downing Street 10 alatti munkaebédnél meghallgatta a brit kívánságlistát.
A vita leginkább arról szól, hogy előbb a kilépés feltételeiről egyezzenek-e meg, ahogy Brüsszel szeretné, vagy inkább rögtön egy szabadkereskedelmi egyezményről beszéljenek, ahogyan London tervezi. A brexit tárgyalásokért felelős francia uniós biztos, Michel Barnier szerint akár már idén ősszel lezárhatják a két évesre tervezett tárgyalások első szakaszát.
May miniszterelnök már a június végi uniós csúcson megegyezne az állampolgárok jogállásáról. A szigetországban élő uniós állampolgárok így a többi külföldivel azonos elbánás alá kerülnének, ám az EU a legtöbb vívmányt megőrizné.
Ide tartozik, hogy London a brexit után már csak évi 100 ezer uniós vendégmunkást engedne be, ami a mostani évi 4-500 ezer töredéke. A visegrádi országok által is vitatott szándékot Brüsszelben sem nézik jó szemmel, ez ugyanis a közös piac négy szabadságából egyet korlátozna, és precedenst is teremtene. Marine Le Pen megválasztása esetén csak évi 200 ezer idegent engedne be Franciaországba.
Cameron korábbi miniszterelnök tavaly még személyesen próbálta ezügyben a V4 államokat puhítani, megígérte például, hogy a családi pótlék indexálása (a származási ország szintjéhez igazítása) csak felmenő rendszerben valósul meg.
A brexit utan a britek már nem fizetnének a közös költségvetésbe, míg Brüsszel szerint azonban a britek által aláírt kötelezettségek még 60 milliárd euró befizetését írják elő. A számháború részeként London visszatartja az EU határvédelemre és Afrika támogatására szánt többetforrás-hozzájárulását. Amit Brüsszelben a britek figyelmeztető lövésének látnak, az London szerint rutin, ugyanis minden választás előtt leállítják a kifizetéseket.
London a két évesre tervezett kilépési tárgyalások elejétől tárgyalna egy szabadkereskedelmi megállapodásról, ami az egységes belső piac EU-tagság hátrányaitól mentes további elérését – és ezzel vonzó precedenst – jelentene.
A szabadkereskedelmi reményeket tompítja, hogy az USA Trump-elnök várakozásaival ellentétben mégsem fog tudni külön megállapodást kötni Németországgal, csak az EU-val. Így az ígéret ellenére nem London, hanem Brüsszel lesz Washington első számú európai partnere.
A bizottság ezért is szeretné, ha a tagországok egységesen tárgyalnának Londonnal, esélyt sem adva a britek “Oszd meg, és uralkodj!” stratégiájának. Őfelsége Kormánya azonban mindent megtesz, hogy az uniós egységfrontot megbontsa. Felértékelte a kisebb tagországokban lévő diplomáciai képviseleteket, külön pénzt ígér az 2004 után csatlakozott tagorszgáoknak. Johnson külügyminiszter végiglátogatja a legfontosabb kereskedelmi partnereket, még Flandria belga tartományt is, amelynek szövetségi szinten vétójóga van. Brüsszelben is emlékeznek arra, amikor tavaly a másik belga tartomány, Vallónia vétózta meg a CETA megállapodást.
May a brexitet ráadásul óriási politikai sikernek akarja eladni, amit Brüsszel nem engedhet meg, félve az éppencsak egybentartott EU-t feszegető centrifugális erők felgyorsulásától.
Fotó: MTI/EPA/Andy Rain
