Tízéves összevetésben jó közepes évet zárnak idén az édesvízi halgazdálkodók, ami nagyon ráfért az ágazatra, mert a tavalyi év volt a halászat Mohácsa – mondta a Világgazdaságnak Lévai Ferenc, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (Ma-Hal) szóvivője, az Aranyponty Zrt. vezérigazgatója. Az előző évben az ország mintegy 30 százalékán ellehetetlenült a haltermelés, mert vagy nem volt víz, vagy ha volt is, annyira kevés, ami nem jelentett megfelelő életteret a megmaradt halaknak. Szerencsére, még ha mély volt is, átmenetinek bizonyult ez a szakadék, idén már a kora tavaszi csendes esők feltöltötték az altalajt, és azok a kis dunántúli völgyzáró gátas tavak is folyamatosan kaptak vizet, amelyek tavaly és tavalyelőtt az aszály miatt kiestek a termelésből.
Az aszály megszűnése mellett pozitívum volt az is, hogy a takarmányárak megfeleződtek. Ezt azonban azok a termelők nem tudták kihasználni, akik tavaly jobban álltak anyagilag, és az akkori nagyon magas áron megvették a következő évi takarmányszükségletüket is.
A bőséges, jó minőségű vízben a halak is dinamikusabban fejlődtek, a meleg is csak részlegesen ártott a halastavaknak, így a tavalyihoz képest mintegy 15-20 százalékkal nőtt a haltermés.
Ez tízéves összevetésben jó közepes évnek számít. A mintegy 15 ezer tonnányi piaci méretű édesvízi tógazdasági haltermelés legnagyobb része ponty. A lehalászott halak körülbelül egyharmada megy a horgászvizek népesítésére, mintegy ötezer tonna az export – aminek a fő piacai Románia és Németország – a maradék ötezer tonna pedig a hazai fogyasztók asztalára kerül. Persze ha a horgászoknak juttatott mennyiséget nézzük, abból a fogások révén mintegy 3-4 ezer tonna szintén a belföldi fogyasztást gyarapítja.
Fotó: Sipeki Péter / Kelet-Magyarország
