A repülés sok ezer éve, mondhatni Ikarosz óta hatalmas vágya az emberiségnek. Persze az embereket is szállítani képes első hőlégballonok már 1783-tól repülnek, és körülbelül azóta végeznek ejtőernyős kísérleteket is. A XX. század pedig már a gépi repülésé lett, az űrutazásokról – újabban a magánutakról – nem is szólva. Ugyanakkor az igazi szabadesés, a szabad repülés élményét – a sárkányrepülőkön és az ejtőernyőkön kívül – az extrém sportokból ma már jól ismert személyre köthető rakéták (jet pack, rocket belt) nyújtják. Ezek az ötvenes évek végén indultak hódító útjukra, az űrhajóskiképzés lassan fejlődő eszközei sorában.
A következő nagy ugrásra az emberes légi szállításban azonban csak az utóbbi néhány esztendőben került sor. A kis elektromos hobbidrónok óriásira növelt testvéreivel bőven csak az ezredfordulót követően kezdtek igazán ígéretes kísérletezésekbe. Ekkorra érett be ugyanis az igazán erős lítiumionos akkuk, a nagy fordulatszámú, de könnyű elektromotorok teljesítménye, megbízhatósága, valamint a könnyű propeller és a vázanyagok szilárdsága ahhoz, hogy biztonsággal meg lehessen próbálkozni
helyből felszálló repülő autók, mikrolégibuszok és „drónmotorok” tervezésével, kivitelezésével.
Asboth Oszkár, az első helikopter – kissé ellentmondásos életutat és vitatott találmányt felmutató – tervezőjének a hazájában, Magyarországon is van egy ilyen, embert szállító drónnal kísérletező kutatóműhely, sőt egy innovatív zrt. is. Itt most fejlesztik a sorozatgyártásra szintén alkalmas modellt. Az alapot a Bay Zoltán Kutatóintézet Flike prototípusa adja, amely már 2015-ben sikerrel repült. Az idén a gép második prototípusán dolgoznak a cégbírósági adatok szerint 100 millió forint feletti összeggel feltőkésített, miskolci alapítású ByeGravity Zrt.-nél.
Az emberszállításra (is) alkalmas óriásdrónt 100-150 kilogrammos terhelésre méretezték, s már az év eleje óta szervezik a kisüzemi előállítás indítását.
A globális, pontosabban az európai színteret nézve a sok próbarepülést és prototípus-bemutatást követően megtört a jég. Egy svéd startup a jövőben játszódó régi, híres amerikai rajzfilmsorozat, a Jetsonék nevén kívül az apró légitaxi koncepcióját is kölcsönözte az alkotástól.
A Covid dacára ráadásul mintegy három esztendő alatt valóság lett a Jetson One nevű gépük, olyannyira, hogy a manufakturális gyártási kapacitás is kiépült, évi 15 darabra, s az első megrendeléseket még az idén le is szállítják. Amennyiben pedig nem sikerül növelni az előállítási teljesítményt, úgy egy mai érdeklődő legkorábban 2023 vége felé juthat az eszközéhez, olyan nagy az érdeklődés, különösebb marketing nélkül is.
A Jetson One különlegességét az adja, hogy – lévén svéd kisvállalatról beszélünk – a lehető legmesszebb mentek el az utas biztonsága és az automatizáció terén. Más szóval:
szinte bolondbiztos járművet terveztek, amelyen még vészejtőernyő-rendszer is van,
amelyet zuhanás érzékelése esetén fellőnek a gép fölé, majd a kis ernyővel lelassított esés utolsó méterein beépített kis rakéták fejezik be a fékezést – bármiféle zuhanást gyakorlatilag egy erős huppanásra tompítva.
A teljes cikk a Figyelő legfrissebb számában olvasható.
(Borítókép: Jetson One)
