A globális áramfogyasztás 10 százalékát fedező atomenergiára azt mondják, hogy „sikeres bukás”, mert ugyan a meglévő technológia szén-dioxid-kibocsátása elég alacsony, ám a biztonsági költségek már olyan magasak, hogy az új atomerőmű-beruházások révén előállított energia a lehető legdrágább forrás – mondta a VG-nek Pletser Tamás, az Erste ágazati elemzője.
Hozzátette: jól példázza a költségek áttételes növekedését, hogy az atomerőmű-balesetekből okulva a korábbi szabványokhoz képest dupla vastagságú betonból építik a létesítményeket, ám ennél nem kétszeres,
hanem reálértéken is hét-tízszeres költségszorzóval kell számolni.
A cikk szerint ennek is köszönhető – folytatta –, hogy a világ atomerőműparkja elöregszik. Nagyobb építkezések csak Kínában folynak, ahol a fosszilis energiahordozók kiváltására nincs még meggyőző alternatíva. Az európai „nukleáris flotta” cseréje, felújítása is húzódik. Részben ez a hatás gyűrűzik be az uránérc piacára. Az erőműépítési bizonytalanságok miatt a bányaberuházások is elmaradtak az utóbbi években, így a meglévő fűtőanyag-kereslet hiányt szült a piacon.
Az urán esetében nem csupán a nyersanyagpiacokon tapasztalható trendszerű áremelkedés. Iparági sajátosság, hogy az atomerőművek fix költsége rendkívül magas, ehhez képest a fűtőanyagköltség elenyésző – hangsúlyozta Pletser Tamás. Ezért a kereslet a nukleáris fűtőanyagra sokkal kevésbé érzékeny az urán árazására, mint mondjuk a gáztüzelésű erőműveknél jelentkező igény a földgáz árára. Mivel a bányászatot néhány vállalat uralja, és a különféle urántartalmú fűtőanyagok nem csereszabatosak a különböző technológiájú nukleáris erőművek között, a meglévő atomerőműparkkal is évtizedekig biztos marad az uránbányák piaca. Magyarán, rövid és középtávon az iparág bizonytalan jövőképe ellenére is ígéretes befektetés lehet a bányarészvény.
Kiemelték, Kazahsztán felel a globális uránellátás 42 százalékáért, ezt Kanada és Ausztrália követi 13 és 12 százalékos részesedéssel.
Jóllehet a globális urántermelés 85 százaléka tíz bányavállalat kezében összpontosul, mégsem könnyű a tőzsdén megjátszani az uránralit, mert a vezető vállalatok részvényeit nem feltétlenül forgalmazzák nyilvánosan, a cégek nem mindig transzparensek, s néha azt sem tudni, mennyi az urántermelés aránya a bányavállalat többi termékéhez képest. Három cég részvénye azonban a befektetők számára is elérhető.
(Borítókép: Europress/AFP)
