“A gyengék felmorzsolódnak, lemészárolják őket és kitörlik a történelemből, míg az erősek, jól vagy rosszul, de túlélnek. Az erőseket tisztelik, szövetségeket velük kötnek, és végül a békét is az erősekkel kötik meg” – mondta Benjámín Netanjáhú múlt hét szerdán a Negrev Nukleáris Kutatóintézet átnevezési ceremóniáján. Az intézet új nevét a két évvel ezelőtt elhunyt egykori miniszterelnökről, és elnökről, Simón Pereszről kapta.
Az izraeli miniszterelnök nem spórolt az erős szavakkal beszédében, persze a zsidó állam vezetőjeként nem is előnyös gyengének mutatkozni. “Akik azzal fenyegetnek, hogy kiirtanak minket, hasonló veszélybe kerülnek, és semmi esélyük arra, hogy céljukat elérjék” – hangoztatta Netanjáhú, hozzátéve: “ellenségeink tisztában vannak vele, mire képes Izrael, ismerik az irányelveinket, és bárki, aki ártani próbál nekünk, annak mi fogunk ártani”.
A beszéd a magyar sajtóban nem kapott nagy visszhangot, de az amerikai liberális lapokhoz ezer szálon kötődő zsidó orgánum, a Tablet Magazin egyik szerzője nagy jelentőséget tulajdonított Netanjáhú szavainak. Természetesen negatív kritikát megfogalmazva.
Jacob Siegel szerint egyértelmű, hogy a miniszterelnök üzenetét első körben Iránnak szánta, de a szerző úgy véli, ez a beszéd egy korszak végét is jelzi. Mégpedig pont a fentebb említett kutatóintézet új névadójának, Simón Peresz korszakának a végét.
Peresz volt ugyanis az a vezető, aki azt az elvet követte, hogy a palesztin kérdésben engedményeken keresztül lehet eljutni a békéhez. Siegel szerint ez az irány megbukott.
Csakhogy a Tablet Magazin szerzője, aki egy időben a befolyásos amerikai liberális New York Times-nak is írt, úgy gondolja, hogy Netanjáhú irányzata sem célravezető. Sőt, szerinte a miniszterelnök csupán a hatalomban lubickol, és nem eszközként tekint arra, hanem végső célként, ellentétben elődjével, Simón Peresszel.
Nem újdonság, hogy egy keleti parti liberális zsurnaliszta már az erő és a hatalom szó hallatán is megborzong, a funkcionális analfabetizmus viszont – valljuk be – nem gyakori a köreikben. Siegel valahogy mégis elfelejtette értelmezni Netanjáhú beszédének azt a részletét, amit ő is idézett cikkében: “Az erőseket tisztelik, szövetségeket velük kötnek, és végül a békét is az erősekkel kötik meg”.
Ha ebből az idézetből nem egyértelmű, hogy az erő és a hatalom a béke eléréséhez való legfontosabb eszköz, akkor semmiből.
