Firkászi pályám hajnalán címlap interjút készíthettem Aradszky Lászlóval. A magnó már pörgött, beszélgettünk. Váratlanul megszólalt a mobilja. Akkoriban ugyan már nem táskányi készülékeket hurcolt magával az ember, de a bunkofonnak bélyegzett telókkal könnyedén lehetett volna súlyos testi sértést elkövetni.
– Bocs – mondta, s felvette.
Mi másért, mint hakni felkérés ügyében keresték. Integetett, kéne a tollam, hogy felírja a részleteket. Akkortájt tollmániában szenvedtem, éppen újszerzeményű töltőtollamat vittem magammal, nyilván, villogni. Átnyújtottam. Aradszky ugyan a telefonra figyelt, azonban különös pillantással reagált a tollamra. Rosszallóan csóválta meg a fejét, mikor kézbe vette.
A telefonálás végeztével letolt:
– Soha többet ne add kölcsön senkinek a töltőtollad!
– Miért? – kérdeztem meghökkenve.
– Mert az ráállt a te kezedre, más másképp tartja és tönkreteszi a hegyét – magyarázta szakértő módon.
– Akkor most tönkretetted?
– Én nem. Értek hozzá.
– Hogyhogy?
– Töltőtoll szerelő a szakmám.
Na, bumm, én meg azt hittem, nagyon alaposan felkészültem az interjúra. Persze erről fogalmam sem volt. Kedves Laci, Isten véled!
Aradszky László táncdalénekes. A hatvanas évek egyik legnagyobb sztárelőadója vasárnap este halt meg, életének 83. évében – közölte a család hétfőn az index.hu-val.
Aradszky László 1963-ban lett országosan ismert, amikor megnyerte a Magyar Rádió Tessék választani! című könnyűzenei versenyét Még ide-oda húz a szív című dalával. Három évvel később a Made in Hungary című versenyben győzött az Isten véled, édes Piroskámmal, utóbb ez lett Magyarország első aranylemeze – a korongból azóta mintegy 300 ezer példány fogyott.
A hetvenes években alig szerepelt a nyilvánosság előtt, 1986-ban tért vissza Újra itt vagyok című albumával. Pályafutása során számos európai országban lépett fel, de koncertezett Amerikában és Ausztráliában is. Legnagyobb slágerei közé tartozott még az Annál az első ügyetlen csóknál, a Nem születtem grófnak vagy a Szomszédasszony, fütyülök a lányára.