Szerdán kezdődött a Kínai Kommunista Párt 19. kongresszusa, amelyen megválasztják a következő generáció vezetőit. Kevés olyan esemény van, ami ennél nagyobb hatással lenne a világpolitikára.
A kongresszus forgatókönyvét nem hozták nyilvánosságra, de nagy összegben lehet fogadni arra, hogy Hszi Csin-pinget nem csupán “újraválasztják” pártfőtitkárrá és kínai elnökké a következő 5 évrej – immár második ciklusára -, de egyenesen megkoronázzák, mint a 21. századi Kína uralkodóját.
A hét tagú királycsináló Politbüro minden tagja lojális hozzá. Köztük például Vang Csi-San (Wang Qishan), aki Hszi antikorrupciós inkvizíciójának legfontosabb embere. A korrupció ellenes kampány átírta a kínai üzleti szabályokat és a börtön hűvösével fenyegeti a pártkádereket és a vagyonos üzletembereket. A hagyomány azt írja elő, hogy egy kínai vezető 68 éves korában visszavonuljon. Vang 69 éves és továbbra is tagja a nagyhatalmú bizottságnak. Ez arra utal, hogy Hszi továbbra is számít rá, mint hatalma egyik legfontosabb fenntartójára.
Hszi befolyását nehéz lenne túlbecsülni. Kínában Mao óta a legnagyobb hatalommal bíró vezető. Befolyása meghaladja még Teng Hsziao-pingét is, aki a szovjet stílusú gazdaságirányítást eltemetve megágyazott a párt-irányítású piaci kapitalizmusnak, és ezzel a 30 évig tartó kétszámjegyű GDP növekedésnek.
Hszi a világpolitika színpadán is a legambíciózusabb vezető. Még jóval az előtt, hogy Donald Trump meghirdette Amerikát újra naggyá tevő programját, Hszi már hasonló jövőt jósolt Kínának. A pártfőtitkár 2012-ben vázolta fel vízióját a “kínai álomról”, a “kínai nép nagy megújulásáról.”
Hszi forradalmi jelentőségű folyamatokat indított el: az exportvezérelt kínai gazdaságot globálisan is vezető innovációs gazdasággá alakította át. Engedte a középosztály vagyonosodását, amivel jelentős belföldi keresletet teremtett, így sikerült 6,5 százalék fölött tartani a gazdasági növekedést. Átszervezte és megújíotta a kínai hadsereget. Visszaállította a Nagy Kínába vetett hitet. Ezek közül bármelyik megvalósítása önmagában is bőven elegendő lenne akármelyik politikusnak.
A vezető hatalmak közül úgy tűnik, hogy Hszi tudja a legnagyobb meglepetéseket okozni. Pedig erős a mezőny: Vlagyimir Putyin, Donald Trump, Kim Dzsongun. 2012-ben, amikor Hu Csin-tao után ő lett az első ember, arra lehetett számítani, hogy a Politbüro kilenc tagja közül ő csak az egyik, első az egyenlők között. Szürke, technokrata figura. Meglepő az az erő, gyorsaság és karizmatikusság, amivel a rendszert egyszemélyes vezetésűvé alakította át. Egyetlen ország sem emelkedett fel ilyen gyorsan ilyen rövid idő alatt, mint Kína az elmúlt években.
A világpolitikai színpadra lépésével végérvényesen megszüntette Teng doktrínáját: “rejtsük el Kína képességeit és várjuk ki a mi időnket”. Vezetése alatt a passzív Kína aktív szereplőjévé vált a globális világnak. Az újonnan alapított Ázsiai Infrastruktúra Befektetési Bank, amely lassan nagyobb lesz, mint a Világbank, összesen 900 infrastruktúra és üzleti projektet finanszíroz 1400 milliárd dollár értékben. (Ez 12 Marshall tervnek felel meg.) Ügyesen használta ki, hogy az Egyesült Államok hátralépett tradicionális vezető posztjáról a világgazdaságban és a politikában, így Kína gyorsan betöltötte az űrt. Mindenki megdöbbent, amikor Hszi a 2017-es Davosi Világgazdasági Fórumon az új globális liberális gazdasági világrend bajnokaként szólalt fel.
Hszi hatékonysága megkérdőjelezhetetlen. Új életet lehelt abba a kommunista pártba, amelyről a nyugati elemzők többsége evidenciaként gondolta, hogy előbb-utóbb megadja magát a demokráciának. Fenntartotta a robosztus gazdasági növekedést, amellyel kapcsolatban sokan az egész világgazdaságot romba döntő összeomlást vártak.
Hszi egy 1,4 milliárd lakosú országot vezet, amelynek gazdasága nagyobb, mint az Egyesült Államoké. (2014-ben történt meg a váltás, vásárlóerő-paritáson számolt adatok alapján.) Második ciklusának végére a kínai gazdaság 40 százalékkal haladja majd meg a várakozások szerint az amerikai nagyságát.
A ciklus végére a globális politikai színpad nem Washingtonra, hanem Pekingre tekint majd elsőként, mint a stabilitás és a növekedés iránymutatójára. Kína lesz a nap, amely körül az ázsiai nemzetek keringenek, ahogy ez ezer évvel ezelőtt is megtörtént már. Hszi Csin-ping pedig ennek a birodalomnak lesz a modernkori császára.
Borítókép: Hszi Csin-ping kínai elnök beszédet mond a Kínai Kommunista Párt XIX. kongresszusának megnyitóján a pekingi Nagy Népi Csarnokban (MTI/EPA/Vu Hong)
