Így tette tönkre Gyurcsány a mi hazánkat

Hírek
Minden idők legrosszabb miniszterelnöke - erről papírja is van -, ámítókörútjának egyik állomásán azt találta mondani, “Orbán Viktor tönkretette a hazámat”. A bukott miniszterelnökről köztudott, hogy a hatalom megszerzése céljából nem riad vissza trükkök százaitól, gyereknevén hazugságoktól. De hogy tisztába tegyük a gyereket, úgy gondoltuk érdemes lenne feleleveníteni, Gyurcsány Ferenc regnálása alatt mi minden ment tropára. Előre elnézést kérünk a hosszan hömpölygő emlékezetfrissítés miatt, mentségünkre szóljon, hogy így is óriási hiányérzetünk van, olyan sokmindent ki kellett hagynunk. Abból indultunk ki, hogy Gyurcsány Magyarországra gondolt hazája alatt, pedig eddig mi meg voltunk róla győződve, hogy azt ő tette tönkre annak idején.

Gyurcsány ámokfutása azért is fontos téma, mert minden jel szerint az ellenzéki réten virágzó száz virág kezdi elfelejteni, kivel készülnek együttműködni. Olyannyira, hogy Őszöd miniszterelnöke még szét is kürtölheti büntetlenül, hogy Orbán tette tönkre Magyarországot.

Nehéz eldönteni, hogyan kezdjük, de talán ott érdemes, miként is szerezte Gyurcsány a vagyonát, hiszen rendre szeret arra hivatkozni, hogy az még a politikusi pályafutása előtti időkből származik. Gyurcsány magánéletét bajosan lehetne elválasztani politikai tevékenységétől, épp azon okokból, amiért a vagyonosodása kapcsán nevetséges próbálkozás, hogy a politikamentességet emlegeti. A pápai mesebeli szegénylegény ugyanis, annak az Apró Antalnak az unokáját – Dobrev Klárát – vette el, aki személyes jóbarátja és munkatársa volt Kádár Jánosnak. Ráadásul Gyurcsány anyósa, Apró Piroska, a Horn-kormány idején lett a Magyar Hitelbank igazgatótanácsának elnöke.

Nem kérdés tehát, hogy Gyurcsány a '89 előtti időkből megmaradt posztkommunista üzleti és politikai erőfölény haszonélvezője volt.

Unalomig ismételgette már mindenki az utóbbi tíz évben, mit rontott el Gyurcsány gazdaságpolitikája, amire ügyesen mindig azzal vágtak vissza, hogy 2008-ban a gazdasági világválság elérte hazánkat. Igen ám, csakhogy ez a világválság nem minden országot sújtott olyan erővel, mint minket.

Még a tavalyi év végén ismerhettünk meg egy elemzést a New York Egyetem professzoraitól, amelyben Gyurcsány gazdaságpolitikáját a legkártékonyabbak közé sorolták, aminek köszönhetően az országot meglehetősen legyengült állapotban érte el a világválság. Az amerikai kutatók szerint a gyurcsányi gazdaságpolitika körülbelül évi 1-1,5 százalékkal rontotta a gazdasági növekedést. A kutatás módszertana ráadásul a külső tényezőket is megvizsgálta, tehát Gyurcsány gazdaságpolitikai melléfogásait nem lehet ezekre fogni. Sőt, Magyarország eladósodása akkoriban egy kedvező külső környezet ellenére történt meg. Nem beszélve az emberek eladósodásáról (devizahitelek). Tehát Gyurcsány rossz kormányzásáról már papír is van, ha eddig nem lett volna elég visszaemlékezni az akkori elégedetlenkedő tömegekre. Ráadásul a válság még sehol sem volt, amikor az elégedetlenkedő tömegek már Gyurcsány távozását követelték.

De nyugodtan elrugaszkodhatunk a számoktól, ott volt ugye az a morális válság, amit Gyurcsány azzal okozott, hogy a 2006-os kampányban eltitkolta az ország valós helyzetét, és hogy mire készülnek a választások után. Aztán mint derült égből a villámcsapás, még abban az évben bejelentették az adóemeléseket, a gáz ára az egekbe szökött, és a villamos energia is nőtt. Ez volt a “nem kell félni, nem fog fájni” időszaka. Akkor már ez a lemez pörgött, a kampány alatt meg mindezek tagadása. Aztán ősszel indult meg az igazi felháborodási hullám, miután kiderült, hogy Gyurcsány a sajátjai előtt bevallotta, hogy elböszméskedték a dolgokat. Mégegyszer: a sajátjainak vallotta be, a választók előtt egyszerűen csak lebukott. Aztán még ő kérte ki magának, hogy az emberek dühösek rá. Ráadásul máig igazságbeszédként emlegeti az őszödi böszmebeszédet, csakhogy igazságbeszéd az lett volna, ha mindezt abban a tv-vitában mondja el, ahol ehelyett vitapartnerét, Orbán Viktort gyalázta azzal, hogy igaztalan dolgokat állít.

Tehát jött az őszödi beszéd, ami csakis azért vált igazságbeszéddé, mert kiszivárgott, tehát inkább a lebukásbeszéd a jó kifejezés rá. Gyurcsány egyik kedvenc politikai üzenete manapság, hogy Orbán diktatúrát épített ki, ami nem csak annak tükrében különös, hogy a Gyurcsány-párt ismét indul a választásokon, és szabadon szajkózhatja ezt a hülyeséget. Igazán azt figyelembe véve lesz pikáns ez az állítás, hogy az ő ideje alatt a rendőrség békés demonstrálókon bosszulta meg – szemkilövéssel, lovasrohammal, könnygázzal – a köztévé székházának elfoglalását. Az egyik legnagyobb szemérmetlenség az volt Gyurcsányéktól, hogy a jogosan utcára vonuló tiltakozókat mind egy szálig huligánokként kezelték. Na ennyit arról, hogy mikor volt szabadabb a véleménynyilvánítás.

De a morális válság nem is ekkor kezdődött. Az legalábbis dühítő, hogy a rendszerváltás után a posztkommunista hálózat ilyen sokáig ennyire erősen megmaradt, mind a médiában, mind pedig a üzleti és gazdasági életben. Ennek a hálózatnak az egyik fő potentátja ráadásul pont Gyurcsány Ferenc volt, aki most diktatúráról beszél, de egyébként a kommunista diktatúra haszonélvezőitől származik a vagyona. Arról nem is beszélve, hogy a rendszerváltás hajnalán, míg egyesek a bőrüket vitték a vásárra, Gyurcsány még lapított mint az a bizonyos a fűben. Arra a rendszerre érdekes módon nem merészelte a diktatúra szót használni. Talán mert az tényleg diktatúra volt.

Gyurcsány gátlástalansága persze máig nem ismer határokat, most azt ígéri, hogy a kormányváltás utáni első 12 órában 12 intézkedést fognak elfogadni. Ez a nyilvánvalóan teljesíthetetlen és ostoba ígéret inkább csak vicces, mint veszélyes, de ugyanez nem mondható el a külhoni magyarokkal szembeni uszításáról. A trükkök százairól se feledkezzünk meg, bár ez a szám mára jóval száz fölött lehet. Egy osztrák bankban "felejtett" 150 milliós összeggel nemrég csak lebukott Gyurcsány ugyebár.

Egyszer, négy éve már bevették egy összefogásba, minden bűne és böszmesége ellenére, annak reményében, hogy az Orbán leváltása utáni zűrzavart mindenki a maga javára kihasználhassa. Most is nagyon hasonló a helyzet, azzal a különbséggel, hogy a Jobbik és az LMP is egyre közelebb kerül a bukott baloldal táborához.

További híreink