Az Ukrajna elleni orosz támadás nyomán az orosz nyersolajra és olajtermékekre a Nyugat behozatali tilalmakat és korlátozásokat vetett ki, hogy csökkentsék Moszkva jelentős, a GDP 5-10 százalékát kitevő, csak az invázió kezdete óta 244 milliárd eurót elérő olajbevételeit. A nyers kőolaj, majd a finomított kőolajtermékekre bevezetett, szinte teljes importtilalom mellett az EU és a G7 országai Ausztráliával kiegészülve 2022. december 5-ével 60 dollár/hordó értékű ársapkát vezettek be a tengeren szállított orosz (Ural típusú) kőolajra. Az érték felülvizsgálatára kéthavonta van lehetőség, erre azonban eddig még nem került sor. A nyugati vállalatok így nem szállíthatnak olyan orosz kőolajat, amelyet az ársapka felett értékesítettek, és nem is nyújthatnak az ilyen szállítmányokra biztosítást vagy kölcsönt. A szankciók Oroszország exportbevételeinek komoly, napi 160 millió eurós csökkenéséhez vezettek, és a nyugati politikai kommunikáció is előszeretettel hangoztatja az intézkedés eredményességét. A visszaesés azonban időszakosnak bizonyult: áprilisra Moszkva már az ársapka bevezetése óta elért legnagyobb olajbevételt könyvelhette el. Az orosz árbevétel-növekedés hátterében egyrészről az Ural olaj árának áprilisi időszakos emelkedése, másrészről pedig az ársapka rendelkezéseinek betartása körüli hiányosságok állnak – írta a Makronóm Intézet blogja.
Ázsiai országok „mossák tisztára” az orosz olajat
Ilyen hiányosságnak számítanak azok a kiskapuk, amelyeken keresztül az orosz kőolaj mégis eljuthat a nyugati országokba. Az ársapkát bevezető országok ugyanis növelték a finomított olajtermékek importját azokból az államokból, amelyek az orosz nyersolaj legnagyobb importőreivé váltak: ide tartozik India, Törökország, az Egyesült Arab Emírségek, Szingapúr és Kína is. A felsorolt öt országot a finn CREA kutatóintézet elemzése „mosodaországoknak” nevezte el, mivel nyers kőolajat vásárolnak Oroszországból, a saját üzemeikben feldolgozzák azt, majd az így „tisztára mosott” olajtermékeket értékesítik, többek közt a Nyugatnak is. Ez jelenleg legális módja az olajtermékek exportjának a szankciókat bevezető országok irányába, mivel a termék származási helyének jogilag az az ország minősül, ahol a nyersolajat feldolgozták. Az invázió kezdetét követő egy évben a tengeri úton a mosodaországokba importált orosz nyersolaj mennyisége 140 százalékkal nőtt a megelőző 12 hónapos időszakhoz képest (1. ábra). Az ársapka bevezetése óta ez az öt ország fogadja Oroszország nyersolajexportjának mintegy 70 százalékát, melynek köszönhetően az orosz olajexport volumen júniusban már a napi 3,8 millió hordót is elérte, ami 15 százalékkal magasabb, mint az ukrajnai inváziót megelőző 12 hónap átlaga.
Eközben a nyugati hajózási és biztosítási vállalatokat is egyre nagyobb mértékben helyettesíti egy mára 600 hajót számláló, a szankciókat megkerülni képes „szellemflotta”. Az invázió kezdetét követő egy évben a tengeri úton a mosodaországokba importált orosz nyersolaj mennyisége 140 százalékkal nőtt a megelőző 12 hónapos időszakhoz képest.
Merre tovább, nyugati szankciók?
A nyugati világ kényes helyzetbe került, ugyanis a szankciókat nem vonhatják vissza az azzal járó nemzetközi presztízsvesztés miatt. A mosodaországok tevékenységéből azonban látszik, hogy továbbra is komoly kereslet van Nyugaton az orosz eredetű olaj iránt, még akkor is, ha az közvetett úton érkezik. A nyugati vállalatok részesedése a tengeri olajszállítmányozási piacon pedig, bár még mindig 50 százalék feletti, lassú csökkenésnek indult. A Moszkvával szembeni keményebb fellépést támogató politikai erők gyakran hangoztatják, hogy az ársapka jelenlegi szintje túl magas, és érdemes lenne akár 30 dollárra csökkenteni, hogy az még inkább visszavágja az orosz bevételeket (a termelési költségek 15 dollár/hordó körül mozognak). A szigorítás azonban azzal fenyegetne, hogy a világ termelésének 12 százalékát kitevő orosz kőolaj jóval kisebb mértékben jutna el a világpiacra, mivel Moszkva aligha értékesítené azt ilyen nyomott áron. Mindez jelentős drágulást idézne elő. Felröppentek hírek arról is, hogy az EU másodlagos szankciókat vezetne be azokkal az országokkal szemben, amelyek segítenek Oroszországnak kijátszani a szankciókat. Ez azonban veszélyes fegyver, amellyel az EU minden bizonnyal nem mer élni: Kína és Törökország mára olyan súlyú globális szereplőkké váltak, hogy az EU nem engedheti meg magának ezt a drasztikus lépést.
A jelenlegi helyzet végső soron minden szereplő számára elfogadható, még ha nem is kellemes: a Nyugati politikai elit a belső közvélemény felé kommunikálhatja azt, hogy tesz valamit, még akkor is, ha az kevés eredménnyel jár. Ugyanakkor az energiaválság előtti időszaknál drágábban jutnak hozzá az európai országok a kritikus fontosságú olajtermékekhez, ami komoly versenyképességi hátrányt jelent. Oroszország valóban esett el bevételektől az ársapka bevezetése nyomán, azonban ez érdemben nem hatott a költségvetés bevételi oldalára – hosszabb távon egyes elemzők még látnak esélyt erre –, viszont még így is tud számottevő mennységben nyersolajat értékesíteni. A nagy nyertesek pedig a mosodaországok, amelyek a feldolgozás költségei mellett is lefölözhetik a különbözetet a finomított termékek eladási és az Ural nyersolaj kedvezményes beszerzési ára között.
Borítókép: Diego Cupolo/NurPhoto
