Idegen szívű? Szívtelen? Gazember!

Hírek
Hátborzongató, visszataszító, egyben tanulságos történet az 1919-es hódmezővásárhelyi mészárlásé. A tanácsköztársaság rémuralma alatt, miután Linder Béla hadügyminiszter kiadta az ukázt: „Nem kell hadsereg többé! Soha többé katonát nem akarok látni!” - a románok benyomultak a Tiszántúlig. 

Hódmezővásárhelyen hosszú távra vertek tanyát, gondolván, azt vissza már nem kell adniuk a békeszerződést követően. Miként gondolkodott Berényi László, nem tudhatja senki, mindenesetre magyar egyenruháját románra cserélte.

Erről tudósít a Vásárhelyi Reggeli Újság: „Tegnap volt egy hete, hogy a városban feltűnt egy fiatal göndörhajú ember, ki román katonai egyenruhát viselt, előbb tiszthelyettesnek, azután zászlósnak, legutóbb pedig hadnagynak tituláltatta magát.”

A románok hírét szerezve, hogy a Stromfeld Aurél újjászervezte vörös hadsereg elindult az arcvonaluk felé, páni gyorsasággal kivonultak Hódmezővásárhelyről, ám két nappal később soraikban Berényivel visszatértek, miután kiderült, álhír volt csupán a magyar hadmozdulat. Az álromán kinevezte magát a város rendőrparancsnokává. A rend őrzése helyett fosztogatásba kezdett, hű segítője Nagy Géza, fényképész társaságában. Kommunisták utáni kutatás ürügyén ékszereket raboltak, túszokat ejtettek, akiket aztán a városháza pincéjébe hurcoltak, és csak váltságdíj fejében engedték őket szabadon, miután agyba-főbe verték a szerencsétlen ártatlanokat.

A féktelen zsarnok szemet vetett egy takaros menyecskére, akit annak rendje és módja szerint megkért. „A leány nem akart hozzá menni, azonban a leány szüleit azzal fenyegette meg, hogy ki fogja irtani az egész családot, ha a leányt nem adják hozzá” – áll a Reggeli Újság hasábjain.

Az újdonsült férj július 25-én géppuskás osztagért folyamodott Hódmezővásárhely román főparancsnokához. A katonákkal kitereltette foglyait, s a város határába indultak, útközben összeszedve minden arra járót.

A folytatásról így számol be a Vásárhelyi Reggeli Újság:
„A Kutasi út mellett, a körtöltéstől nem messze, a Vékony József földjén, a dr. Nagy Dezső mezsgyéje mellett játszódott le az a rettenetes tömegdráma, melyet Berényi László hóhér és pribékje, Nagy Géza rendeztek s melynek az elmúlt pénteken, július 25-én negyvenhét vásárhelyi ember, a legtöbb ártatlan, véres áldozatul esett.”

A halálmenetben ott volt mindaz, akit nem tudtak váltságdíj ellenében kiváltani.

„A Berényi hóhér szerencsétlen áldozatai mind szegény emberek voltak s legtöbbjük özvegyet és árvákat hagyott sötét nyomorúságban” – emlékeztetett a helyi lap.

A vérengzés nyomán várható népharagtól berezelt városparancsnok elfogatta Berényit, s büntetést rótt rá. Mint a Reggeli Újság írta: „A felizgatott nép megnyugtatására szerdán este 7 órakor deresre húzták Berényi László álhadnagyot és Nagy Géza fényképészt és súlyos büntetéseket mértek rájuk. Azután meggyóntatták őket; féltízkor egy eskort tiszti parancsnokkal a Népkertbe kísérte le a két elítéltet s a színház jobb sarkához állítva, agyonlőtték őket sortűzzel. Előbb Nagy Géza fényképészt végezték ki, azután került sor Berényire, a főbűnösre. Ideiglenesen ott földelték el őket, míg majd a temetőbe jutnak. Vérüket a Népkert homokja itta fel.”

„Ne ítéljetek, hogy el ne ítéljenek titeket. Mert amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak megítélni titeket is” (Mt 7,1-2) – mondja Jézus a hegyi beszédben. Annyit talán szabad: akadt kitől tanulnia a „dicsőséges 133 nap” alatt ennek a Berényinek, s tanultak tőle később oly sokan a kommunisták.

 

Ezek is érdekelhetnek

További híreink