A magyar származású Natalie Contessa 40 évig élt Svédországban, de most úgy érezte, eljött az idő, hogy Magyarországra települjön. Döntése kapcsán az M1 interjút készített Contessaval, aki elmondta: sok svéd nem kap állást. Az egyetemi kórházban, ahol dolgozott, a kollégáinak nyolcvan százaléka bevándorló volt, az orvosok és az ápolók is. Arról is beszélt, hogy az iskolákban a tanárokat késsel fenyegetik, az utcán nappal kirabolják a gyerekeket. Ezek miatt is sok család tervezi, hogy elköltözik Svédországból. "Nincs biztonság, félelemben vagyunk minden nap, ez nem normális viselkedés. A migránsok mindent megkaptak, de semmi becsületük nincs” – jelentette ki azzal a történettel kapcsolatban, amit az M1-nek elmesélt: egyszer metróval ment be a munkahelyére, egy stockholmi kórházba, és egy bevándorló férfi megtámadta. Hiába kérte, nem segített neki senki a körülötte állók közül, mert ők is féltek, a rendőrség pedig nem jött ki. Szerencséje volt, hogy el tudott futni – tette hozzá.
Még januárban Stockholmban egy egészségügyi dolgozóval, Daniel Cuevas Zunigaval végzett egy kézigránát. Zuniga épp hazafelé tartott, mikor figyelmes lett egy gömbölyű tárgyra az út szélén, ahogy felvette a földről az M-75-ös kézigránátot, a szerkezet élesedett, majd felrobbant. Az eredetileg chilei Zunigával a rendőrök feltételezése szerint egy olyan gránát végzett, amit helyi bandatagok hajíthattak egy ellenséges banda tagjaira vagy rendőrökre, így került az út szélére, ahol az áldozat rátalált. A környéken a rendőrség szerint évek óta egy első- és másodgenerációs bevándorlókból álló banda ólálkodik, amelynek tagjai Finnországból, a Balkánról, illetve Afrikából származnak és egy tunéziai férfi a vezérük. A két esetről ennyi elég is.
Foglalkozzunk inkább azzal, miként lehet odáig eljutni, hogy bizonyos országokban mindenféle ésszerűség nélkül mindenki ugyanannyit ér, és ugyanolyan jogok illetik meg. Természetesen nem gondolom, hogy a liberális elmebajban szenvedőket meg lehet azzal győzni, hogy egy állam őslakosa többet érdemel. De arra az érvre sem érzékenyek, hogy az ingyenélő, rosszindulatú hordák olyanok életét teszik tönkre vagy veszik el, akik azért telepszenek le egy országban, hogy ott rendes és hasznos életet éljenek az ottani közösség számára? Bizonyára még ez sem, hiszen ha elkezdünk különbségeket tenni ember és ember között, bevándorló és bevándorló között aszerint, hogy a befogadó közösség kultúrájába mennyire illenek bele, vagy mennyire lehetnek hasznos tagjai annak a társadalomnak, az már a gyűlöletbeszéddel határos bizonyos körökben.
Mert ha nem száműzzük teljesen a józan észt a migránspolitikánkból, akkor máris idegengyűlölőkké válunk. Még akkor is, ha ez a következménye. Pedig Zuniga Pinochet rendszere elől menekült el annak idején Chiléből, hogy aztán Svédországban az európai jólétet meg nem érdemlő barbárok végezzenek vele. Miért? Mert a liberális személyiség nem emberi akar lenni, hanem egyenesen a “legemberibb” címre pályázik. Ezt a kényszert érezheti magában Karáth Kata is, aki a saját magyarságát valami “csúf bőrbetegségként” éli meg csupán azért, mert a magyarok nem elég befogadóak szerinte. Aztán elkezd azzal érvelni, hogy a magyarok már amúgy is egy genetikai, kulturális keveréknép. Nos, ez lehet, hogy így van, de a történelem arra van – az okosak szerint -, hogy tanuljunk belőle. A magyar állam nem egy bevándorlási hullámot élt már meg, volt ami jól sült el, volt, ami kevésbé, és volt, ami kifejezetten rosszul. Utóbbi miatt épp ma kellett felvonulni ugyebár. Ha csak fejből kellene két jó példát említenem, akkor az egyik a szász polgárok középkori és a sváb parasztok újkori betelepítése lenne. Ezek olyannyira szabályozott és az állam ellenőrzése alatt történt folyamatok voltak, hogy nem is lehet migrációnak nevezni őket, viszont mindkét népcsoport betelepüléséből komoly haszon származott az ország számára, és képesek voltak a tökéletes beilleszkedésre is.
És ha már kampány van, legyen tiszta: áprilisban arról fogunk dönteni, hogy ráeröltethenek-e mégegyszer a magyar társadalomra egy olyan eszmét, a nyílt társadalomét, amely csak rombolni és mérgezni képes. Mi döntsük el a jövőben is, hogy ki illik közénk, magyarok közé, és ki nem! Ne bízzuk ezt másokra, nem csak azért, mert a dolgoknak nem az a természetes rendje, hogy erről Brüsszelben döntsenek. Azért sem szabad ebben a kérdésben visszavonulót fújnunk, mert pontosan tudjuk, hogy azok, akik erről döntenek, már száműzték a józan észt ebből a kérdésből. Nézzük meg nyugodtan mi történik éppen Stockholmban, Brüsszelben, Berlinben, és – igen én is kimondom – Bécsben!
Borítókép: Rendőrök a stockholmi Varby Gard metróállomásnál történt robbanás helyszínén 2018. január 7-én (MTI/EPA/Henrik Montgomery).
