Nem értette, mire jó a hungarikum plecsni, hiszen semmilyen változást nem hoz a termék piaci értékében vagy megbecsültségében. Mert ettől még nem adnak el belőle többet. Azt már végképp nem értette, hogy hogy miért őrülnek meg a plecsniért a települések.
Vegyük át akkor ezt.
Nem azért minősítenek valamit hungaricummá, hogy eladják belőle jó lóvéért az utolsó darabot is, hanem azért, hogy behelyezzék a szellemi vagy érzelmi közösbe. Mert ez nekünk fontos, hiszen rólunk szól, a mi kezünk nyomát viseli, nem feledkezünk meg róla, ilyesmi. Talán úgy jobban érthető, hogy nem adjuk el a nagymamától örökölt sublótot másnap a vaterán egy húszasért, hogy vegyünk rajta egy skandináv pozdorját, mert az trendi.
Aztán azt sem érti, hogy Lezsák Sándor hogyan mondhatta azt, hogy Nem mi őrizzük a hagyományokat, hanem a hagyományok őriznek minket.
Ide be is szúrja, hogy mi ezzel a baj:
a hagyományok feltétel nélküli tisztelete nagy butaság, vannak rossz hagyományok is, amiket mihamarabb el kell felejteni. Például hülyeség pálinkás kenyeret adni a csecsemőknek, vagy nem lenne jó, ha egyes halottaink mellé kinyírnák az állatait, a feleségét és a beosztottjait is.
Ejnye magyarok! Le kell tenni mostmár számolni ezzel a végtelenül alpári és provinciális szokással, mint a mindennapi kenyerünk pálinkába áztatása kisbabánk részére, és azt is abba kéne hagyni, hogy törzsi szokás szerint temetkezzünk. Nem progresszív, kellemetlenül nem EU-komform, hülyeség.
Azt írja végül, hogy nem lett okosabb a vetélkedőtől. Nem is kell, tele pohárban már minek tölteni, de mi népek, azért szeretnénk okosodni, őszintén. Olyan jó lenne, ha kaphatnánk egy további listát, még milyen további hülye hagyományokat irtsunk ki.
