Hszi Csin-ping kínai elnökről azt tartják, hogy Mao Ce-tung és Teng Hsziao-ping után (vagy velük egy sorban) a modern Kína három legfontosabb vezetője közé tartozik. Bizalmasai Pekingben egymás között úgy is emlegetik: Hszi Laoban (Hszi Főnök). Néhány elemző párhuzamot vél felfedezni a hetvenéves Hszi Csin-ping és az egy évvel idősebb Vlagyimir Putyin életpályája, országukra való befolyása között. Tény, hogy a 2012–13-tól hatalmon lévő kínai elnök Teng Hsziao-ping óta a legnagyobb hatású kínai vezető.
Megjelenése a kínai bel-, gazdaság- és külpolitikában új korszakot hozott, aktivizálta a párt és az állam mindenhatóságát, összeegyeztetni igyekezett a gazdaság „kapitalista” alapjellegét a sajátos kínai szocializmus, a kommunista párt vezető, meghatározó szerepével. A külpolitikában pedig a két elnökelődje jellemző visszahúzódását a világ ügyeitől felváltotta egy aktív, némelykor agresszívan nyomuló, a kínai gazdaság hatalmas méretein alapuló, azt kihasználó stílus.
Ezelőtt tizenegy évvel
- elindította a mára a világot behálózó – politikai alapú – gazdasági, kereskedelmi, infrastrukturális hálózatot, a BRI-t, az Övezet és Út Kezdeményezést.
- Újraélesztette a „kilenc vonás” politikát, megerősítette, hogy a Dél-kínai-tenger java része kínai érdekszféra, a kulcsfontosságú nemzetközi hajózási útvonalakkal együtt.
- Felgyorsította Tajvan közelítését, az anyaországgal való egyesítését, amely hozzájárult a térségben az USA-val való közvetlen katonai szembenállás kiélezéséhez.
A Hszi-korszak jellemző vonása a kínai haderő átfogó, nagyarányú fejlesztése, a haditengerészet globális erővé alakítása, a nukleáris fegyverzet mennyiségi és minőségi növelése.
Kemény kézzel
Keményített a másik két erőközponttal, az amerikaiakkal és az EU-val szembeni politikán, közeledett Oroszországhoz. Az ukrajnai háború kérdésében Moszkva mögött áll. Noha nincs bizonyíték közvetlen kínai katonai eszközök Oroszországnak való szállítására, biztosra vehető, hogy Észak-Korea rakéta- és vélhetően milliós nagyságrendű tüzérségigránát-eladásai az oroszországiaknak Peking jóváhagyása nélkül nem történhettek volna meg.
Moszkva alvezérkedésével (amit az oroszországi fővárosban jó néhányan sérelmeznek) nekilátott, hogy a BRICS (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika) útján is erősítse a kihívást, előmozdítsa a nemzetközi viszonyok, a gazdasági-pénzügyi szervezetek átállítását. Kezdeményezte a dollár trónfosztását, az euró gyengítését a kínai jüan ellenében. Törekvése: többpólusú – ahogy Pekingben szeretik mondani, multilaterális – alapokra helyezni a világrendet az eddigi USA (nyugati) hegemónia helyett.
A teljes cikk itt olvasható.
Hszi Csin-ping / Fotó: Hans Lucas via AFP
