A képviselő javaslata része a baloldal új szevedélyének, az “újravadasításnak” (rewilding). A radikális javaslat szerint a hagyományos föld- és erdőgazdálkodást felváltaná egyfajta természetes anarchia, amelyben vadak rontanának gyepjeinkre és legelőinkre, elragadnák állatainkat – és talán embereket is. E szemlélet legújabb vadhajtása a hiúzok és a farkasok újratelepítése.
A hiúzok nagy részét a 7. században tünették el Britanniából. Jelenleg a hiúz a harmadik legnagyobb ragadozó Európában és egyáltalán nem tartozik a veszélyeztetett fajok közé. Oroszországban és Finnországban nagy számban megtalálható, populációja nagyobb, mint valaha. A túlélésért körülbelül annyira kell megküzdeniük, mint annak idején a Kray-fivéreknek. (A 20. század híres kelet-londoni gengszterei votak – a szerk.) Tavaly júliusban feljegyeztek egy esetet: betörtek a dartmoori állatkertbe – keresztülrágták magukat a drótkerítésen – és elragadtak négy bárányt.
Hasonlóképpen: a legutolsó farkast a 17. században lőttek le az Egyesült Királyságban, s azok, akik megfelelő mentális képességeik birtokában vannak még megjegyezhetik: hála Istennek.
A radikális környezetvédők azonban most újra betelepítenék őket a skót felföldekre. “A farkasok, a hiúzok és más nemes fajok új színt hoznának életkörülményeinkbe, gazdagítanák életünket” – ömlengett a BBC-ben a Rewilding Britain című oldal egyik munkatársa. A kampány mindenhol zajlik. A Farkasok és emberek elnevezésű alapítvány weboldalát nézegetve például úgy tűnik, hogy embereket is etetnének velük és közben még bocsánatot is kérnének tőlük. A Lynx UK nevű szervezet javasolt is néhány területet a hiúzok betelepítésére (lynx hiúzt jelent angolul). A Rewilding Britain például azzal érvel a ragadozók mellett, hogy milyen jót tenne a szarvasoknak egy kis mozgás. Szerintük a farkasok vadászterülete olyan nagy, hogy nem veszélyeztetnék a települések biztonságát. Táncolni esetleg nem kéne velük?
Arra hivatkoznak, hogy mennyire előnyösen alakította át az amerikai Yellowstone Nemzeti Park ökoszisztémáját a farkasok betelepítése. Igen, de a Yellowstone 9 ezer négyzetkilométer kiterjedésű. Valóban, el lehetne piszmogni a brit ökoszisztémával is: hogy lehetne szabadjára engedni a ragadozókat úgy, hogy ne egyenek meg túl sok iskolás gyereket.
Az egyetlen érv a nagymacskák és a farkasok betelepítése mellett az lehet, hogy csökkentsék a szarvasok számát azokon a területeken, ahol túlszaporulat mutatkozik. De vajon miért akarja a baloldal, hogy szegény kis Bambit ragadozók tépjék szét? Talán azért, mert azt gondolják, hogy ez természetesebb módja a szaporulat korlátozásának, mintha kilőnék őket. Ez azonban meglehetősen bizarr feltételezés, hiszen azt meg nem tudják elviselni, amikor vadászkutyák tépnek darabokra egy rókát.
Nincs logika az érvelésükben, hacsak nem abból a szempontból nézzük, hogy az egész az osztályharc kitörésének újabb jele. Az újravadasítás átalakítja a mező- és erdőgazdálkodást. És ki kezeli a földet? Hát a földesurak. Ha elég nagymacskát és farkas küldünk a vidékre, hogy szabadon garázdálkodjanak a szarvasok, fácánok, nyulak és lazacok között, akkor a vidék nem lesz vadászható, halászható. Nem lesz többé vonzó, rossz lesz a földesuraknak.
Van azonban mindezzel egy bökkenő. Az állatok élete is szörnyűvé válik. Például Hollandiában az újravadasítás vonatkozó kísérletek elrettentő példákkal szolgálnak. Ez az, amiről a környezetvédelmi anarchisták mélyen hallgatnak. Nem akarják, hogy megnézzük azt a videót, amelyen széttépett lovak és szarvasok láthatók a 15 ezer hektáros Oostvaardersplassen nemzeti parkban, Amszterdamtól alig több mint 20 kilométerre. Ezen a területen nem volt vadgazdálkodás. Az állatokat egyszerűen csak hagyták, hogy “természetes” életet éljenek – vagy haljanak. Az eredmény az lett, hogy a szarvasok, a marhák és a lovak éheztek, összeestek a kimerültségtől, gyengeségükben belefulladtak a tavakba. Az újravadasítás halálosan komoly dolog azoknak a szegény állatoknak, akik elszenvedik azt.
Az újravadasítók talán az ősleveshez szeretnének visszatérni. Könnyen lehet, hogy George Monbiot, a mozgalom bibliájának számító Feral (Vad) című könyv szerzője egy dinoszaurusz DNS-ét őrzi. Talán azért, hogy betelepítse Oxfordshire környékére, hiszen a dinók szinte mindenkinél előbb voltak ott.
