Alapjaiban alakul át a világgazdasági környezet – írja a Magyar Nemzet. Az Európai Unió különböző keretösszegű programjainak felhasználási területei között ezzel szemben átfedések vannak, végrehajtásukat pedig nagyon bonyolult bürokratikus procedúrák jellemzik.
Az elmúlt időszak kínai gazdasági térnyerése aktív válaszlépésre készteti a nyugati országokat, amelyek egyre inkább felélesztik a hagyományos értelmezésű iparpolitikát, amely egy-egy vállalat vagy iparág versenyképességének javítását, szűkebben nézve pedig a gazdaság iparági struktúrájának megváltoztatását jelenti állami intézkedéseken keresztül.
Az Egyesült Államok és az Európai Unió, valamint a nyugati intézmények évtizedeken át a minél szabadabb nemzetközi kereskedelmi rendszer megerősítése mellett léptek fel, ezért ez a 180 fokos fordulat alapjaiban alakíthatja át a világgazdasági környezetet
– olvasható a Makronóm Intézet elemzésében. Az új trend hátterében elsősorban a gazdaságát állami beavatkozásokkal erősen befolyásoló Kína felemelkedése áll, amely visszafogott becslések szerint is évi mintegy 227 milliárd euró (a GDP-jének az 1,7 százaléka), de egyes szakértők szerint akár évi 630 milliárd euró (a kínai GDP 4,9 százaléka) támogatást allokál a teljes kínai iparra – utóbbi GDP-arányosan a 2019-es amerikai, német vagy francia ipari támogatások tíz-tizenkétszerese.
Fotó: CFOTO / NurPhoto / NurPhoto via AFP
Kína 2015-ben hirdette meg a Made in China 2025 nevű iparfejlesztési programot, amelynek prioritásai időközben megváltoztak, szemlélete továbbra erősen hat gazdaságstratégiájukra.
Peking a technológiai önellátást tűzte ki célul, amelynek kapcsán a zöldipar és a félvezetőgyártás kiemelt fontosságot élvez.
A számok a 2020-as években is igazolják Kína törekvéseit: az Európai Bizottság becslése szerint 2023 januárjáig Kína 260 milliárd eurónyi állami befektetést jelentett be a zöldiparágakban, amelyet június végén további 66 milliárd eurós támogatási csomaggal bővített ki a következő négy évre, a hazai elektromos járművek adótámogatását célozva. Peking a hazai félvezetőgyártás kiépítésére 2024 és 2029 között 132 milliárd eurót tervez fordítani, ezen belül is legnagyobb arányban a gyártóeszközökre, az anyagfejlesztésre és a hardvertechnológiára.
A három globális szereplő iparpolitikájának fókuszában a 2020-as években a zöld- és a klímasemlegességet megcélzó technológiák, a félvezetőgyártás, a kutatás-fejlesztés és az innováció áll, így a támogatások is erre a három területre koncentrálódnak.
A gazdaságba való közvetlen állami beavatkozás jellemzően kívül esik a nyugati országok gazdaságpolitikai eszközkészletén.
Ennek köszönhetően a csupán néhány éve (újra)éledező iparpolitika olyan közvetett eszközökhöz fordul, mint az állami befektetés, az adókedvezmények és -jóváírások vagy a kedvezményes kölcsönök.
Az aktív iparpolitika nyugati feltámasztását Washington kezdte meg a Trump-adminisztráció alatt Kína felemelkedésére reagálva, és a várakozásokkal ellentétben Joe Biden sem tért le erről az útról:
az Egyesült Államok elkezdte jelentős ösztönzőkkel támogatni a belföldi gyártást számos csúcstechnológia, mint például a félvezető-, az akkumulátor- vagy az elektromosjármű-gyártás terén, hogy a kritikus szektorok ellátási láncait minél előbb le tudja választani Kínáról.
Az Egyesült Államok a 2021-es Bipartisan Infrastructure Law (BIL) és a 2022-es Inflation Reduction Act (IRA) keretein belül legkevesebb 337 milliárd eurónyi támogatást fordít elsősorban a zöldipar támogatására, míg a CHIPS and Science Act 255 milliárd eurós keretéből hetvenmilliárd eurót a félvezetőgyártásra, 185 milliárd eurót pedig a kutatás-fejlesztésre szán a 2031-ig tartó időszakban.
Az átalakuló világgazdasági, technológiai és geopolitikai trendek komoly kihívások elé állítják Európát is. A lemaradás elkerülésének érdekében az unió több, a fókuszuk alapján egymással átfedésben lévő programot is indított. Az uniós támogatások döntő többsége a 1210 milliárd eurós 2021–2027-es költségvetés (MFF) és az azt kiegészítő 807 milliárd eurós, a Covid–19-lezárásokat követően az európai gazdaság újraindítását megcélzó, az uniós költségvetésből és piaci finanszírozásból álló NextGenerationEU keretéből származik.
A két keretre több, a zöldátállást támogató program is épül,
a zöldipar EU-s támogatásait pedig a Makronóm Intézet 528 milliárd euró összegben azonosította. Részben az MFF, részben a NextGenerationEU finanszírozza az ukrajnai háború gazdasági hatásaira válaszként adott RepowerEU-t. Ezeken kívül forrást biztosít az amerikai IRA ellensúlyozására szolgáló, 335 milliárd euró keretű Green Deal Industrial Plannek is (GDIP). A RepowerEU és a GDIP között az elérhető adatok alapján van átfedés.
Borítókép: Yan Linyun/XINHUA/Xinhua via AFP
