Az Angol Királyság (nem Nagy-Britannia, ami 1707-ben alakult) 500 körül már keresztény állam, azonban saját uralkodóház csupán 200 évvel később foglalta el trónját. Franciaország körülbelül ezer éves, akkor függetlenedett a Frank Birodalomtól, amely a korabeli EU volt, a Martell család koronája alatt. A jelenlegi Franciaország vérmocskos születésnapja közismerten 1789. A terrorista forradalmárok még a Gergely-naptárt is kiirtották, ezért pontosabb úgy fogalmazni: a dátum I. esztendő Szüret hava. Közérthetően: 1792. szeptember 22-ét, a köztársaság kikiáltását választotta születésnapjának az új rend.
Dánia a viking kor alkonyán, a 900-as évek derekán katolizált, s évszázadokig Norvégiával közösen létezett, egészen a reformációig. Németország egységesedésének kezdete napra pontosan ismert, ami nem más, mint a számunkra kedvezőtlen végkimenetelű augsburgi csata: 955. augusztus 10. Portugália a mór kalifátus felszámolása, a mórok kiűzése után, az 1100-as évek derekán lett önálló állammá.
Hát ennyi, s nem több. Vagyis mindösszesen hat ország egyidős Szent István államával, a művelt Nyugaton.
Akad azonban egy nyugtalanítóbb tény. Az elmúlt napok spanyolországi, finnországi, németországi, oroszországi terrortámadásai (s természetesen az elmúlt esztendőké) felvetik az aggasztó kérdést: ha a „művelt” Nyugat továbbra is csupán kezét tárogatva azt ismételgeti: ezzel együtt kell élni, miközben hazánkat egzecíroztatja, mert nem kellőképpen migránssimogató, s ha majd a kerítés nem bírja tovább, akkor ezer év múltán, milyen kalifátus ünnepli, csak Allah tudja, hányadik születésnapját Magyarországon?
„Ha valamikor uralmad alatt akadnának olyanok – távol legyen! -, kik az így egységbe fűzött Szentháromságot megosztani vagy kisebbíteni, vagy nagyobbítani próbálják, tudd meg: az eretnekség fejének szolgái azok, és nem a szentegyház fiai. Az ilyeneket pedig ne gyámolítsd, ne védelmezd, hogy magad is ellenségnek és bosszulónak ne mutatkozz. Mert az efféle emberek a szentegyház népét nyomorultul megrontják és szétszórják. Hogy ez ne történjék meg, különös gondod legyen.” (Szent István király 1. intelme Imre herceghez)
