Kérdezhetnénk, hogy a mesterszakot végzettek hol tudnak ezzel munkát vállalni? Egyetlen hely van, ez pedig az Open Society és az általuk pénzelt további NGO-ok. A Soros által finanszírozott Open Society weboldalán ugyanis legfőbb feladatként a következők szerepelnek:
-
leszbikusok védelme
-
homoszexuális házasság támogatása
-
szexmunkások jogai
-
transzneműek jogai
-
LMBTQ jogok
-
Pride megszervezése
-
interszex
-
harmadik nem, semleges nem
-
transz menekültek védelme
-
gender ideológia támogatása
Mindez egy ultrabaloldali ideológiáról szól, ami szemben áll a jobboldali konzervatív értékrenddel. Amikor a kormány ezt nem támogatja, nem autoriter, nem kegyetlen, nem diktatórikus, hanem egy hagyományos értékrendet véd, amit nevezhetünk keresztény morálnak. „Nincs kegyelem” helyett azt mondhatjuk, éppen egy kegyelmi állapot van. Nemcsak a határainkon van védőháló, hanem belső értékeink számára is.
Csepeli György az interjúban „autoriter politikai kultúráról” beszél, ahol „se biztonság, se szabadság nincs”. Ezek a baloldali sajtó legújabb támadásai, melyek ontják a pesszimizmust, pedig csak két nézőpont különbségéről van szó. A jobboldal mindezt kegyelmi állapotként, sőt aranykorként éli meg. Végre visszatértünk az elhagyott ösvényre a hagyományainkhoz, nemzeti tudatunk ápolásához és keresztény értékeink megőrzéséhez. Addig lehetünk nyugodtak, míg ezen az úton haladunk és addig örüljünk, míg a neoliberális eszmeáradat be nem tör a határokon a fiatal generációk tudatába. Ez ugyanis elsöpör minden hagyományos értéket és morális korlátot. Csakis ez vethet véget a konzervatív, keresztény értékeket felvállaló kormánynak. A baloldal ezt nem látja, próbál elméleteket gyártani, a végről. „Demokratikus úton nem leváltható a kormány” – mondta Magyar Bálint az ATV műsorában. Erre a következtetésre jutott Csepeli György is, hogy az autoriter rendszerek mintájára majd egyszer összedől. Csakhogy a diktatórikus, az autoriter jelzők a legnagyobb hazugságok, így a várt eredmény sem lehet igaz. Ezt csupán a baloldal találta ki, hogy elkábítsa szavazóit és a nyugati világot.
Minden attól függ, hogyan neveljük a fiatalokat. Engedjük a gendert, a szélsőséges feminizmust, a liberális szabadosságot befészkelni a tudatukba, vagy tudunk helyette valódi értéket kínálni. Nem a betiltásokon van a hangsúly, hanem az értékfelmutatáson, a gyakorlati példákon, amiben nem elhanyagolhatóak a törvényeink sem. Tudjuk, hogy a nyugati liberális demokráciák „elferdített jogrendjében”, a morálnélküliség és szabadosság egyre erőteljesebb. Elég, ha a különböző házasságmodellekre, együttélési formákra, a többféle nem beiktatására, a nemváltó műtétekre gondolunk. Amikor a kormány ezeket nem engedélyezi, nem autoriter és nem diktatórikus, csak védi az egyén szabadságát a morálhoz.
Nálunk nem járnak az óvodába transzneműek oktatni a gyerekeket arról, hogy hányféle neműek lehetnek, mint a svéd vagy kanadai óvodákban. Helyette törvénybe iktatják a nemzettudat, a keresztény kultúra védelmét az óvodától, és rögtön itt az újabb támadási felület. A baloldal eszeveszetten támadja az óvodai törvénymódosítást, pedig csak szimbolikus lépésről van szó, mert a magyar óvodákban mindig is ezt tanították. A szűkebb és tágabb környezet, a magyar népmese és népdalkincs, a 80-as évektől kezdve még a népi kismesterségek megismerését is tanította az óvoda. Itt csupán a posztmodern és liberális értéksemlegesség végét jelentették be.
Csepeli György azt mondja, hogy nem ez volt a rendszerváltás ígérete, hanem a Nyugathoz való csatlakozás. Mi pedig keletre tartunk és eltértünk a nyugati értékektől. Lengyelországban is visszaesés van, de a többiek jól haladnak. Végkonklúziója az, hogy az emberek hazánkban nem elég fejlettek a demokráciához. Ehhez a látásmódhoz jókora baloldali szemüveget kell felvenni. A 2/3-os győzelem ugyanis azt mutatja, hogy a neoliberális demokráciát utasítják el az emberek, hagyományos demokráciát akarnak. A klasszikus liberalizmust mindenki igényli, még ha azt sem tudja mi fán terem. Szabad többpártrendszert, parlamenti választásokat, parlamenti törvényhozást, sajtó- és szólásszabadságot, az emberi méltósághoz való jogot, a nemek egyenlőségét, egyenlő bérezést, a társadalmi csoportok, fajok, kisebbségek egyenlőségét mindenki akarja és ezekben mind jól teljesítünk. Ezek a klasszikus demokrácia vívmányai, e szerint élünk.
Ezért hazug minden vád, ami azt mondja, hogy nálunk sérül a demokrácia. Ám a klasszikus demokrácia átfordulását neoliberális demokráciába, ami a szabadosságot és álhumanizmust hozta, már elveti a magyar nép többsége. Itt tértünk el Nyugattól, erre pedig büszkék lehetünk. Nem a szabadság illúziója, hogy „Mi vagyunk Európa védőbástyája”- ahogy Csepeli mondja. Nem lehet, hogy ez az igazság?
Csepelinek nem tetszik a himnuszunk sem, szerinte pesszimizmust és kétségbeesését tükröz. A himnuszt utoljára a szocialista elvtársak kifogásolták és az egyik európai zöldpárti képviselő. Ez utóbbi azt üvöltötte, miért kezdődik így az Alaptörvényünk, hogy „Isten áldd meg a magyart!”. Az elvtársak pedig azt mondták, nem jó a himnusz, Kodály írjon másikat. Kodály válasza azonban az volt; „jó a régi”. Most a hazai liberális értelmiség szeretné átírni? Kérdés, hogy valóban pesszimizmust tükröz-e? Inkább áldáskérés ez népünk számára Istentől. Himnuszunk egy fohász a Mindenhatóhoz, ami viszont a baloldal szemét szúrja.
Olvassuk az áldáskérést, ami jókedvet, bőséget, védelmet, víg esztendőt kér:
„Isten áldd meg a Magyart, jókedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart, ha küzd ellenséggel,
Balsors, akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt!”
