Ha sportol a gyerek: több legyen a bíztatás, kevesebb a kritika

Hírek Sz. H.
Lassan egy hete zajlik a 2022-es labdarúgó-világbajnokság, amely sok fiatal számára jelenthet plusz ösztönzést, motivációt a sporthoz. Ha egy családban versenyszerűen sportol a gyerek, az számos kihívást tartogat a szülőknek is. Időnként nehéz rájönni, mi lehet a legjobb reakció, mivel segíthetünk vagy ronthatunk egy helyzeten – versenyen, edzésen. Erre hozunk 10 tippet!

1. A szülő legyen érdeklődő a sporttal, edzéssel, versennyel kapcsolatban, de ne vigye túlzásba. Alkalmazkodjon a gyerek ritmusához, és a sporttal kapcsolatos beszélgetések ne váljanak a szülő monológjává. Ha csak ismételgeti jobbító szándékú észrevételeit, annak hatására inkább bezárul a gyerek, mintsem átmenne az üzenet. Fogadjuk el, ha rövid válaszokat kapunk, akkor is mutassuk ki az odafigyelésünket! – javasolják a Gyereklélek sportcipőben című könyv szakértői.

2. Ha közösen gyakorol, edz a szülő és gyerek, az együtt töltött idő inkább a játékosságról szóljon. Ilyenkor is felhívhatjuk a fiatalok figyelmét a sport győzelmen kívüli előnyeire.

3. A versenyeken minden gyerek más mértékben igényli a szülői jelenlétet – ezt érdemes előre, időszakonként újra és újra átbeszélni vele. Sokszor persze ők maguk nem tudják megfogalmazni a konkrét igényüket, ez esetben a szülőnek kell kitapasztalni, mi segíti leginkább a gyerekét. Ha úgy tűnik, sokkal idegesebb, amikor a szülő is ott van egy edzésen vagy versenyen, érdemes kihagyni néhány alkalmat, vagy távolról figyelni. A gyerek terhein is könnyíthet, ha azt érzi, nem az ő sportteljesítménye az egyetlen jelentős dolog a szülei életében.

4. A negatív visszajelzéseket nem csak szóban, de testbeszédben is érdemes kerülni – hagyjuk el a szemforgatásokat, fejcsóválásokat, miközben nézzük a gyereket, és ő is lát minket.

5. Ha azt tapasztaljuk, hogy a gyerek számára szárnyakat ad a jelenlétünk, bíztassuk sport közben teljes erőbedobással. Sokuknak erre van szükségük ahhoz, hogy biztonságban érezzék magukat.

6. Jó példát mutathatunk azzal, ha az ellenfelek szüleivel is nyitottan beszélgetünk. Gratuláljunk a sajátunk mellett, mások gyerekeinek is, hiszen a jó teljesítményt el kell ismerni.

7. Köszönjük meg az edző munkáját is rendszeresen, ne feltételezzük, hogy úgyis tudja, mit gondolunk, fejezzük ki az elismerésünket.

8. Verseny után hagyjuk, hogy a gyerek maga meséljen az átéltekről, ne kezdjük el számba venni a hibáit – még akkor sem, ha szándékaink szerint ezzel csak a fejlődését segítenénk. A gyerek pontosan tudja, mit rontott el, és fájnak neki a kihagyott lehetőségek, rossz mozdulatok. Ha elismételtetjük vele, elképzelhető, hogy pont a hibázástól való félelem magját ültetjük el benne. Külföldön már léteznek speciális tanfolyamok arra, hogyan kezeljék a szülők a sportoló gyerekek verseny utáni különleges állapotát. Ilyenkor a sportoló (életkortól függetlenül) érzelmileg kimerült, feszült. Nem képes arra, hogy elemezzen, csak érzelemmel tud reagálni, amit vagy kimutat, vagy magában tart.

9. Egy rosszul sikerült szereplés után nehéz, de érdemes lehet az azonnali vigasztalás helyett megtartani a csalódott sportolót ebben az állapotban, vállat nyújtani, amelynek nekidőlhet, és megélheti a szomorúságát. Ilyenkor önkéntelenül a „holnap már könnyebb lesz”, „legközelebb, biztos te nyersz” mondatokkal próbálkozunk, mivel az a belénk rögzült reakció, hogy azt, aki rosszul érzi magát, minél előbb ki kell mozdítanunk abból a lelkiállapotból. Pedig a legjobb, ha teret biztosítunk az érzéseinek: sírhasson, kiabálhasson vagy ülhessen csendben. Ez nekünk is nehéz, hiszen fájó látni és hallani a hozzánk közel álló negatív érzéseit, úgy, hogy nem tudunk rajta segíteni. Bármilyen viszonyuláshoz is vezet az, amit ilyenkor elmond („abbahagyom a sportot”, „legközelebb legyőzöm”), abból meríteni, táplálkozni tud a jövőben.

10. Fontos, hogy kudarc esetén ne kelljen viselkednie – annyi elvárás van rajtunk, főleg a sportolókon, hiszen aki második, harmadik lett, attól valószínűleg első helyet vártak. Mivel ezt nem tudta megugrani, már az eleve kudarcélmény. De ha neki nem is, a környezetének biztosan, és ezt ő pontosan tudja. Miközben elképzelhető, hogy nem is attól dühös vagy szomorú, mert nem az ő nyakába került az arany, mert lehet, hogy nem is a sporthoz van köze annak, hogy adott napon ezt az eredményt produkálta.

 

(Forrás: Gyömbér Noémi-Kovács Krisztina-Ruzits Éva: Gyereklélek sportcipőben, Noran Libro kiadó)

Nyitókép: A magyar válogatott a labdarúgó Nemzetek Ligája A divíziója 3. csoportjában játszott Magyarország – Olaszország mérkőzés előtt a Puskás Arénában 2022. szeptember 26-án. MTI/Szigetváry Zsolt

Ezek is érdekelhetnek

További híreink