Mintha csak végletekben tudna gondolkozni a szülők egy része. Ömlenek a lájkok azokra a cikkekre, amelyek az anyaság nyűgjeit sorolják, miközben irdatlan versenyfutás zajlik a legjobb óvodáért, a legjobb iskoláért, a legjobb stepptánc oktatóért. Ők azok a szülők, akik vasárnap reggel a Facebookon fogják megkérdezni a kerületi anyacsoportban, hogy ki hova megy gyereknapozni. Majd rohannak oda, ahova a véleményvezérek, és este kiposztolják, hogy ők aztán nem akármilyen szolgáltatást nyújtanak.
Végül is ki csinál nyűgöt, melót, megfeszülést a gyereknevelésből?
Mikor hitte el sok szülő, hogy erőn felül mindent meg kell adni, boldoggá kell tenni a gyereket?
Hagyunk esetleg valami melót felnőtt korára is? Lehetünk jó szülők akkor is, ha nem körözünk zajos helikopterként a gyerek feje fölött?
Keveseknek adatik meg a józanság luxusa, amikor a gyereket nem beteljesítendő életműnek, se a szabadság és autonómia elrablójának tekintik, ahogy a vérfeminista aktivisták blogjaiban olvashatjuk. A közösségi oldal kíméletlen dokumentátora annak, hogy a szülők többsége állandó kompenzálásban él, mivel csak azt nem tudja teljes odaadással nyújtani, amire a gyereknek a legnagyobb szüksége van, az osztatlan figyelmet, napi fél órában. Ezért kompenzál kacatvásárlással, kényszeres programkereséssel. Mert azt jobban el tudja viselni, mint a homokozást, vagy a társasjátékozást, ezektől már szenved.
A túlingerelt, élményhajhászó felnőttek, akik egy órát sem tudnak nyugalomban, önmagukkal eltölteni, mert az elképesztően ijesztő tapasztalatokra is vezethet, túlingerlik a gyerekeiket. A túlingerelt gyerekek pedig minden energiájukat felemesztik, ronggyá facsarják őket, és a kör ezzel be is zárult.
A szülői autonómia valahol ott kezdődik, hogy merem függetleníteni magam mindentől, amit kétes értékűnek, vagy hülyeségnek tartok, akármekkora is a hype. Az autonóm szülőnek működik a belső iránytűje, megérti, hogy a gyereket ideig-óráig lehet átvágni a törődés imitálásával, mert egy napon észre fogja venni, hogy a játszóházas programok zöme arról szól, hogy a szülei nyugodtan okostelózhassanak.
Szóval a gyereknap lehet bármilyen. Zajos is, csendes is, kivagyi és szerény. Semmi nem múlik rajta. A hétfőkön meg a keddeken múlik minden.
