Szóval vannak ezek a momentumos srácok, akik nagy lendülettel nekiugrottak, hogy hozzátegyék a magukét az általuk elképzelt világhoz. Mondanivalójuk nem sok van, de azt tudják, hogy akciózni kell ahhoz, hogy elérjék az ingerküszöböt.
Ezt el is érték az Origo újságírójának verbális letámadásával, de az ötlet és végrehajtása semmi mást nem mutat, mint amit Dunning-Kruger hatásnak hívnak.
Két amerikai kutató írta le 1999-ben, arról van szó, amikor a csekély tudás hirtelen hatalmas önbizalomnövekedést okoz, a delikvens nemcsak a saját kompetenciáját nem látja, hanem másokét is alábecsüli. Az amerikai ballib sajtó mivel mással, mint Trump elhíresült klímaváltozás márpedig nincs gondolatával tette közérthetővé a jelenséget. Pedig mindannyiunk életében megjelenik ez a hatás, amikor kezdők vagyunk egy pályán. Ez történt a momentumos ifjakkal is, a Dunning-Kruger csapdába sétáltak be nagy lendülettel.
Az olimpiát megakasztó buli után ugyanis elhitték a srácok, hogy mostmár mindent szabad. Hogy már nem kell vitára hívni a másik felet, nem kellenek a szabályok, elég rátörni, és bele kell mondani az arcába azt, hogy propagandista.
Ez a szó gyakorlatilag új életre kelt, érvekre nincs is már szükség, csak oda kell vakkantani, és a másik fél azonnal lenullázódott. A közösségi oldalakon a fórumozók ezt jól meg is tanulták, nácinarancsosbirka után most a propagandista az aktuális jelző, Dunning-Kruger hatás megint, ugye.
A propagandista nálunk persze arról ismerszik meg, hogy kizárólag jobboldali, konzervatív mediumnál dolgozik. Esetleg még az orosz propaganda is szóba jöhet, próbálom felidézni, hogy olvastam-e valaha olyat, hogy Obama- vagy Clinton-propaganda, de nem ugrik be. Mert odaát csak az igazság van, ezt akarják elhitetni velünk.
Az ellenzéki újságírók maguk a vegytiszta függetlenség és objektivitás, hogyne, csak tekintsünk el azoktól az apró részletektól, hogy fizetésüket olyan tulajdonosoktól kapják, akik szintén állami forrásokból alapozták meg vagyonukat, mint – többek között – Simicska Lajos, vagy Puch László.
A rendszerváltás óta minden médiavállalat részesült állami pénzből, többnyire hirdetés formájában, tisztelet a kivételnek, ha van ilyen. Persze erre már csak az emlékszik, aki kinőtt a forradalmár korból, lásd mint fent.
