Zürichben borral és csokoládéval kedveskednek a potenciális bérlők az ingatlanok tulajdonosának, Amszterdamban nem ritka, hogy hónapokig kitartóan próbálnak albérlethez jutni, míg Dublinban és Lisszabonban már kezd általánossá válni a szülőkhöz való visszaköltözés is – írta a vg.hu az európai nagyvárosokra jellemző fokozódó bérlakáshiány kapcsán.
A megnövkedett kereslet természetesen árfelhajtó tényező, a bérlők a jövedelmük egyre nagyobb hányadűát fordítják lakbérre. Sszintén növeli a bérlakásigényt, hogy egyre többen dolgoznak külföldön, míg a tömeges bérlakásépítés az európai városok tradicionális arculatának megőrzése miatt a fejlesztőknek okoz jókora gondot. Korábban írtuk, a bérlakásálomány hányadát meghatározza az is, hogy a második világháború után milyen konstrukcióban zajlott az újjáépítés.
Különösen nehéz helyzetben vannak azok, akik nem rendelkeznek semmilyen örökséggel – hangsúlyozta a London School of Economics lakásgazdaságtan-professzora. Christine Whitehead szerint hatalmas különbség van aközött, hogy valaki beköltözik az egykor szülei által lakott ingatlanba, vagy pedig önállóan próbál elindulni. Ennek hozománya az is, hogy nem a kiadók versengenek a bérlőkért, hanem fordítva, nekik kell meggyőzni a tulajdonost arról, hogy rendezett életvitelűek és ők az ideális választás.
Kirívó, de nem egyedülálló a Walbeek család esete: már áprilisban elkezdtek a frissen egyetemre kerülő fiuknak, Mike-nak albérletet keresni, és éppen a fizika szak szeptemberi elindulása előtt válaszolt hirdetésükre egy uithoorni kiadó, aki az egyetemtől 45 percre tud adni egy szobát havi 500 euróért a fiatalnak.
A teljes cikk itt olvasható.
Borítóképen kiadó lakások kínálata Madridban. fotó: AFP
