Az, ha egy világpolgár, egy akármire nyitott társadalom híve pottyant rá az avítt nemzeti gondolatra, nem érdemel több figyelmet, mint a választáson leszerepelt ellenzék pártjainak civódása. Bár az érdekes: a szerzői hozzáállásból ugyan kitetszik, hogy W. értelmiséginek tartja magát, ellenben értelme kissé sem látja át, ha egyre kevesebben leszünk, annál csekélyebb az esély a magyar nyelv, a magyar kultúra megmaradására.
Ám akad itt más is! W. röpdolgozatában az ember puszta munkaerő. Tehetségesekre és tehetségtelenekre osztja őket a szerző, feleslegesekre, akiket robotokkal pótolnak majd, akik az arabok szintjén állnak. Márpedig ez csúf kirekesztés, képességek, bőrszín alapján. Előveszem hát a náci kártyát, no és a komcsit is!
Amennyiben valaki társadalmilag hasznos és haszontalan emberekre bontja a világot, az a valaki biza Hitler és Marx stréber tanítványa. A leckét bemagolta, felmondta. Mégis, fiam, ülj le, egyes, nem voltál kellőképpen píszi.
