“Keressük az amerikai Macront!” – jelentte ki a Weekly Standard című amerikai újság egyik alapítója, William Kristol nemrég, így fejezve ki megvetését a republikánusok és a demokraták iránt. Alain Finkielkraut francia filozófus szerint Párizsban kellene körülnéznie inkább.
Ahogy az amerikai elnökjelöltekkel nem szimpatizáló amerikai újságíró, úgy a francia filozófus sem volt elégedett országa elnökválasztási lehetőségeivel. Nem kedveli a xenofób nacionalista Marine Le Pen Nemzeti Pártját, a megválasztott Macron meg túlságosan amerikaias számára. Az új francia elnök első hivatalos portréját látva a média Barack Obama 2012-es fotóival vont párhuzamot. Macron elküldte kampánycsapatát a választók lakásaiba, ahogy ez a tengerentúlon szokás. A nemzeti himnuszt énekelte egy rendezvényen, szeme behunyva, keze a szívén. “Ez nem a mi tradíciónk” – mondja erre Finkielkraut, akinek Macronnal kapcsolatos problémái azért mélyebbek, mint a politikai szimbolizmus és a rituálék. Szerinte Franciaország civilizációs válsággal néz szembe, a társadalmi kapcsolatok degenerálódnak, a nyelv elsatnyul, a bevándorlókat nem képesek integrálni, lenézik a francia történelmet, ráadásul egyre terjed a terrorizmus, ami Finkielkraut szerint korunk új ambient zenéje. (Az ambient zenét gyakran hallgatják háttérként, Finkielkraut arra utalt, hogy megszokottá vált Franciaországban a terror – a szerk.)
Finkielkraut szerint az Amerikából világszerte terjedő multikulturalizmus térhódítása vezetett el idáig. “A francia egy régi kultúra, megvan a joga ahhoz, hogy megvédje magát” – mondja. “A multikulturális társadalom egyben multikonfliktusos társadalmat is jelent” – teszi hozzá. Példaként felhozza, hogy a muszlim bevándorlók nem sajátítják el immár a szekuláris köztársaság alapértékeit. A laïcité nagy hagyományokkal rendelkezik a francia kultúrában, ez azt jelenti, hogy a kormányzati, közigazgatási ügyekben nincs helye a vallásnak, és fordítva: a politika sem szól bele vallási ügyekbe. Macron ugyanakkor a kampány során kijelentette: “egymagában lévő francia kultúra nem létezik”.
Finkielkraut számára a multikulturalizmus az amerikai imperializmus egy formája, amely tagadja, hogy egy országnak, így Franciaországnak joga lenne saját identitása megőrzéséhez.
“Elfogadtuk, hogy a francia nyelvet a ‘globish’ váltsa fel” – mondja. A 2024-es olimpia párizsi kandidációjának jelmondatát hozza példaként: “Made for sharing”, vagyis megosztásra teremtve. Ezt a szlogent egyébként eredetileg egy Cadbury csokoládé reklámkampányában használták először. Később a Burger King is felhasználta, szeletelt pizza-burgerének reklámozására.
Aztán ott van az új elnök gazdasági programja: “Emmanuel Macron filozófiája a homo economicus” – magyarázza Finkielkraut -, ami feltételezi, hogy az embert a racionálisan felfogott önérdek vezérli. Macron, a korábbi befektetési bankár sokkal inkább Zuckerberg, mintsem de Gaulle retorikáját követi ezzel. Nemrégiben például kijelentette (angolul): “azt akarom, hogy Franciaország úgy gondokodjon és cselekedjen, mint egy startup”.
Az új Franciaország nagyban hasonlít a régi Amerikára. Nem Finkielkraut az egyetlen francia, akinek feltűnt, hogy országa az Egyesült Államok társadalmi problémáit ismétli. Napjainkban Párizsban az egyik legnépszerűbb könyv a “Periférikus Franciaország”, amelyet Christophe Guilluy földrajztudós írt. A könyv azt taglalja, hogy a nagyvárosok, mint Párizs vagy Lyon jól járnak a globalizációval, a vidék meg nem, így szélesednek a jövedelmi egyenlőtlenségek.
A franciákat soha nem tartották vidám népnek, de mostanában a Föld legpesszimistábbjai között tartják számon őket. Egy 2016-ban készített globális felmérés szerint 88 százalékuk úgy gondolja, hogy az ország rossz irányba megy. A növekvő jövedelmi különbségek, illetve a nagy, szabályozó állam megakasztották a gazdasági növekedést. Finkielkraut azonban amellett érvel, hogy Franciaországnak nem arra van szüksége, hogy Szajna-parti Szilícium völgy váljon belőle, sokkal inkább arra, hogy bízzon céljaiban és a rá jellemző életformában.
Macron szlogenje: En Marche! (Előre, mozgás!) Finkielkraut visszakérdez: “En marche où?” Vagyis merre?
