Amit nem töltünk, az előbb-utóbb lemerül. Ezt egy cégvezető, aki a szabadidejében is egész nap a telefonján intézi az e-mailjeit, a tárgyalásait, pontosan tudja. Tehát egy olyan túlterhelt időszak után, mint az év vége, az elsődleges önmaga visszatöltése kéne hogy legyen. A karácsony körüli ünnepnapok esélyt adhatnak a pihenésre, de hogy kell ezt jól csinálni?
A négy alappillérből nem engedhetünk!
„Ha pihenésről van szó, először arra szoktam kérni az ügyfeleimet, hogy határozzák meg, mi tölti fel őket – kezdi Póta-Salgó Réka szervezetfejlesztési coach és HR-tanácsadó. – Írják le pontosan, hány óra alvással működnek tartósan jól, ami alá ugyan egy-két napig becsúszhatnak, de hosszú távon biztosan rontja a munkabírásukat, a koncentrációjukat. Megkeressük, mi az a hobbitevékenység, amit egyszerűen azért csinálnak, mert flow-ba kerülnek – ez lehet a horgászat, a motorozás, az olvasás, a festés, a lényeg, hogy minimum mennyi időt szánnak erre. Külön szoktam venni a mozgást, mert annak komoly stresszlevezető és önbizalomépítő, vitalitásnövelő szerepe is van. A sétát, focit, kerékpározást így legalább heti kétszer be kell építeni a programjukba, mivel egyértelműen kiegyensúlyozottabbak, magabiztosabbak és teherbíróbbak lesznek tőle.
Ha elindul a hízás, emelkedik a vérnyomás, csökken az energia, romlik a teljesítmény, és az önbizalom is csorbul.
A negyedik egység, ami a töltekezéshez elengedhetetlen: a kapcsolatok. Félóra esti beszélgetés a házastárssal, meseolvasás a gyerekeknek, egy telefon a szülőknek-testvéreknek, havi egy vacsora a barátokkal – hogy kinek mit jelent az érdemi kapcsolattartás, az változó, de itt is muszáj tartani egy bizonyos szintet. Ugyanis ha a kapcsolatok időhiány miatt felszínessé válnak, vagy konfliktusok sorozatával kell szembenézni, esetleg az elvesztésükkel, azzal megint csak nő a belső feszültség, csökken az erőforrás, fogy az energia. Ezeken a területeken meg kell húzni az időráfordítás minimumát, mert így fog az illető testi és lelki egészsége megfelelően működni.”
A fentiek képzik tulajdonképpen a reziliencia, azaz a rugalmas megküzdési képesség alapját is.
Miután az energiaháztartás egyensúlyáról van szó, ha bármelyik területen billeg a balansz, az húzza magával az egész rendszert, és csökkenti a teljesítőképességet a munkában, amiért elvileg a vezető feláldozta egyik-másik egységet.
Mi az a fordított logika?
Ha megvannak a minimumok, Póta-Salgó Réka a következő taktikát alkalmazza: „Nem azt szorítom keretek közé, hogy maximum mennyit dolgozhat valaki, hanem hogy mi az a minimum, amikor más dolgokkal foglalkozik.
Ha például megvan az egy óra sport, a családi vacsora, a húsz oldal olvasás, a hét óra alvás, akkor (határozottan) átmenetileg, magas kihívást jelentő időszakokban belefolyhat a munka a nap fennmaradó részébe. Nyilván tartósan nem lesz egészséges 12 vagy 14 órát dolgozni, de lehetnek olyan intervallumok, amelyek ezt követelik. Viszont a minimumtöltődést akkor is tartani kell.
Az ünnepek alatt, a szabadság idején sem jó, sőt, feszültséget okoz, amikor egy vezető nem tudja letenni a munkát, a fa alatt is a telefonját nyomkodja, e-mailekre válaszol.” De – szögezi le a coach –
ha valakinek nagyobb stresszfakor, hogy két hétre kiesik a munkából, és ketrecbe zárt tigrisként járkál a családtagjai között, akkor keretek között, de tanácsosabb megengedni a munkát.
Például meg lehet egyezni a családdal abban, hogy a szabadsága alatt reggel egy órát és napközben még egyszer egy órát rászán arra, hogy foglalkozzon a céges ügyekkel. Ez nem ördögtől való, ha utána valóban tud pihenni, szórakozni – ehhez is nagy önfegyelem kell.
A teljes cikket itt olvashatják el.
Fotó: Shutterstock
