Csak februárban és márciusban négy terjedelmes (mondanunk sem kell, aggódó hangvételű) írás jelent meg Magyarországról. Különös érzés, hogy ilyen kitüntetett helyen kezel minket egy nagyhatalom neves lapja, ezek szerint nagy az érdeklődés országunk iránt arrafelé.
Csak hát, egyszer már nagyon örülnénk annak, ha olvashatnánk egy korrekt értekezést is arról, mi folyik Magyarországon. Haladjunk sorjában! Még február közepén olvashattunk egy írást a Guardianben, amelyben a korrupció volt a téma. És ennyi elég is, hiszen ha a Guardianben írják, akkor az nyilván úgy is van.
Aztán március végén, pontosabban 28-án két hosszabb cikk is Magyarországról szólt.
Az egyik címe: Hogy megmentsék Magyarországon a liberális demokráciát, a centristáknak össze kell fogniuk a szélsőjobbal.
Azért az igen erős állítás, hogy Gyurcsányék, vagy a posztkommunista szocialista párt centristák lennének. Főleg az összes kampányszlogenjüket meghallgatva, a DK 12 órás mennyország elhozatalától kezdve, Karácsony feltétel nélküli alapjövedelmén át, a “nem esküszöm fel az Alaptörvényre” dumáig bezárólag. Tényleg ők lennének a centristák, akik megmentik a magyar demokráciát, a pár éve még gárdamellényben menetelő Vona Gáborral karöltve?
A másik 28-ai cikkben pedig a szerző arról értekezik, hogy Orbán szélsőjobboldali eszközöket használ fel arra, hogy megnyerje a választásokat. Hát persze… Mondjuk egy olyan újságírót mennyire lehet komolyan venni, aki nem viccből nevezi Soros Györgyöt filantrópnak?
Külön említenénk meg Karáth Kata március eleji agymenését, amelyben a szerző többek közt arról ír, hogy magyarságát egy csúf bőrbetegségként éli meg. Erről talán itt többet nem is kell mondanunk.
Ezeket a támadásokat már régen megszoktuk, de a Guardian legújabb húzása minden eddigit alulmúlt. Egy tegnapi, április 5-ei cikkükben képesek voltak azt leírni, hogy Magyarországon etnikai-vallási tisztogatások vannak. Ráadásul olyan országok mellé sorolnak minket, mint például Mianmar, ahol egy totalitárius diktatúra működik.
A volt SZDSZ-es Horn Gábor egy tegnapi írásában úgy fogalmaz: “Valamikor vége lesz annak, hogy a magyar kormány megszállottan nyugatellenes”. Fidesz 2010-es hatalomra kerülése óta folyamatosan ilyeneket kell nyugati újságokban olvasnunk, de Horn panaszkodjon csak nyugodtan Orbán állítólagos nyugatellenessége miatt.
Mintha nem tudná ő maga is nagyon jól, hogy működik ez. A nyugati újságírók vajon miért írnak ilyeneket? Kiknek köszönhetjük, hogy véletlenül, pont a választások előtt nem sokkal mértékadó nyugati lapok tömkelege ír aljas csúsztatásokkal, vagy konkrét hazugságokkal teli cikkeket Magyarországról? Mert félreértés ne essék, a Guardian csak egy a sok közül.
Bizony pontosan Horn Gábor és elvbarátai, a liberális kozmopolita értelmiségiek szoktak maguk közbenjárni az érdekünkben. Értsd: egyfolytában kifelé panaszkodnak, és tollbamondják a nyugati újságíróknak, hogy micsoda förtelemek történnek Magyarországon. Aztán persze, ők itthon majd ezekre hivatkoznak, és számon kérik a kormányt, hogy miért nyugatellenes.
Fordítsuk meg inkább Horn Gábor mondatát: Valamikor vége lesz annak, hogy a nyugati sajtó és értelmiség nem ír le minden aljas hazugságot a magyar kormányról.
Igen, ennek két útja lehet. Ha olyanok kormányoznak, akiket Hornék, Hellerék, Konrád Györgyék szeretnek, vagy ha végre befejezik a saját országuk elleni permanens uszítást, akárhányszor nem az ő kedvenceik nyernek.
Borítófotó: Freepik
