A mese helyett szemléljük a pőre valóságot, hozzáfűzve, hogy a brüsszeli porta teszetoszáskodása inkább hasonlatos a mesék világához, mint a valósághoz. A rémmesékéhez. Szóval az eurokraták elhatározásra jutottak, és Mutti meghívója után nagyon bő két esztendővel, elektronikus be- és kiléptető rendszert óhajtanak felállítani a schengeni határon, kibővítve Románia és Bulgária külső határaival. A rendszer lényege, hogy rögzíti a harmadik országbeli állampolgárok nevét, ujjlenyomatát, arcképét, még az EU-ba be nem engedettek esetében is. Ezek szerint, eddig tényleg bemondásra ment a dolog: Ali vagyok Szíriából, 14 éves – jelentették ki marcona, rőtszakállú alakok, pastu nyelven. Már a kisebbség, mert a többség inkább a zöldellő határt választotta, ujjlenyomatát a határ menti házak kiskertjében hagyva.
Legyünk optimisták, végre valami. Igaz a rendszert 2020-ra építik ki. Az már csak újabb bő két esztendő! Az Eurostat adatai elárulják, 2015-ben 2,7 millió harmadik országbeli érkezett az Unióba, így 2016. január 1-én 20,7 millióan tartózkodtak az EU-ban. Ők, ugye a regisztráltak. A követ dobáló, autógumit égető látogatók, akiket barátságtalan vízágyúzással fogadtunk, nem szerepelnek a közel romániányi létszámban. (Románia a 6. legnépesebb tagország 28-ból.) És 2016 óta csak jönnek, jönnek és jönnek. Mire a brüsszeli porta szokásához hű „bölcs” döntést hozott: felfüggesztették a schnegeni megállapodást, bevezetve a határellenőrzést az unión belül. Azért ez mégis emberségesebb, mint kerítést emelni a határon, jócskán megnehezítve az illegális bevándorlók szabad mozgását, a koldusbot irányába terelve az embercsempészeket. Inkább píszi korlátozni az egyik alapértéket, az uniós állampolgárok szabad mozgását.
Az élet nem píszi, miként a migránsoké sem lesz az, ha simogatás helyett regisztrációt kapnak. Lebeg majd valahol egy jó nagy virtuális felhő, és abban gyűjtik a regisztrált adatokat. Az adatokhoz hozzáférhetnek a nemzeti határőrizettel és vízumkiadással foglalkozó szervek és az Europol. A tagállamok menekültügyi hatóságai meg nem. Azok döntsenek az eddigi módon, a bemondások alapján, tényleg tizennégy-e rőtszakáll. Gondolom, valami emberjogi izé miatt.
Nagy humanistánknak, Niedermüller Péternek nem is tudom, tetszik-e a terv, mert mint kijelentette: a határok lezárásával, a minél szigorúbb ellenőrzéssel nem lehet megállítani az embercsempészetet, minden halogatás a csempészek malmára hajtja a vizet.
Se kerítés, se az új elektronikus rendszer? Akkor mi? Semmi? Úgy Linder Béla módra, aki 1918-ban hadügyminiszterként azt találta üvölteni a parlamentben, hogy „nem kell hadsereg többé! Soha többé katonát nem akarok látni!” Egy hétre rá a román hadsereg rátört Erdélyre.
Talán nem ezt kellene megtanulni a történelemből, s mihamarabb muszlim hitre térnünk, asszonyainkat, leányainkat becsomagolni tetőtől talpig. Mire gondolt Niedermüller, amikor a folytatásban azt mondta: senki sem bújhat ki a közös felelősség alól következmények nélkül. Bizonnyal úgy értette: a migránsok sorsa iránt érzett felelősség alól.
És az uniós polgárok? Az ő szavazói, akiknek felelősséggel tartozik? Bízzanak abban, hogy 2020-tól készségesen adnak ujjlenyomatot a fiatalkorú Alik. Ha lesz egyáltalán elektronikus beléptető rendszer, ha lesz egyáltalán schengeni határ, ha lesz egyáltalán Unió, Európa. Vagy csak egy kalifátus, janicsár DK-s alelnökkel.
