Berlin legveszélyesebbnek tartott városrészében összesen 330.000 laknak, többségük bevándorló hátterű, ez az arány az iskolákban is érzékelhető.
Egy most szeptemberben indult osztályban tizenöt arab származású tanuló található, nem számítva bele a török gyerekeket, akik ketten vannak. Ezen kívül még egy spanyol, egy horvát és egy tájföldi diák jár az osztályba.
A neuköllni általános iskola 103 most elsőosztályos diákjából csak egynek német az anyanyelve. Hogy ez az iskola kivételes lenne?
Nos, a negyedben található másik oktatási intézményben hasonlóak az arányok: 109-ből csupán két gyermek beszél otthon is németül.
Astrid-Sabine Busse igazgatónő ki is mondta a fájdalmas igazságot: elarabosodtunk – írja a Bild.
A tanárnő szerint a szülők még mindig az anyaország szokásai szerint élnek, s nem nagyon beszélnek németül. Az oktató feltárta az okokat is:
„A neuköllni szociális lakásokat egy bizonyos jövedelem fölött már nem lehetett igénybe venni, ezért a magasabb jövedelműek, döntő többségükben németek elhagyták a kerületet, így szinte csak külföldi gyökerekkel rendelkező emberek élnek itt. Így senki nem érzi szükségét annak, hogy megtanuljon németül, hiszen felesleges. A ’70-es években kis-és középvállalkozások tulajdonosai és dolgozói éltek itt, ma már ritkaság, ha egy szülő dolgozik” – magyarázta a tanárnő.
A problémák általánosak: kiabáló szülők, akikhez egyszerű nyelvezettel kell beszélni. Egy apuka nem hajlandó a napi egy eurós étkezést kifizetni gyermeke számára, de hozzáteszi: most azonnal ki tud rakni az asztalra 500 eurót.
Szociális munkások és tanárok látogatják minden nap a tanulókat, és szörnyű körülményekről számolnak be: sok gyermeknek külön ágya sincsen, a nem dolgozó nagyobb testvérek nem hagyják őket tanulni, nincs meg a napi rutinjuk a családoknak.
Bár a neuköllni gyerekek 88% járt óvodába, hetven százalékuknak még így is nagyon nehezen megy a német nyelv. De a problémák ennél súlyosabbak, sok tanulót az iskolában kell megtanítani olyan alapdolgokra, mint a köszönés.
Borítókép: illusztráció
