– A brexit mellett kampányolók egyik fő érve az volt, hogy az EU-nak adott pénzt inkább az NHS-nek kellene adni, akkor most már minden rendben Önöknél?
– Nagyon sok hamis ígéretet mondtak az embereknek a kampányban. Felmérések szerint, a britek számára a leginkább hiteles intézmények egyike az NHS, ezért amikor a politikusok támogatást szeretnének az ügyükhöz, akkor szívesen használják a szervezetünket, amit szégyenletesnek tartok. El kell fogadnunk, hogy a politikai ígéretek illúziók. A kampánybusz oldalán a híres felirat azt állította, hogy ha nem fizetünk napi 350 millió fontot az EU-nak, akkor azt az NHS kaphatja. Csakhogy ma is heti 2,1 milliárdot költ a szervezetre az állam, és a hivatkozott összeg még 2022-ben is bőven elég lenne a kiadások fedezésére, erre egyelőre nincsen szükség.
– Az Egyesült Államokban a GDP 17 százalékát költik egészségügyre mégsem jobb a rendszerük, mi ennek az oka?
– Az Egyesült Államokban csak az állami kiadások a GDP 8 százaléka körül alakulnak, ami megegyezik az Egyesült Királyság teljes, tehát az állami mellett a magán kiadásokat is tartalmazó arányával, mégsem jobbak az eredmények. Ennek az oka az egyenlőtlenségekben keresendő: Amerikában kiemelkedően magas színvonalú ellátáshoz jutnak a gazdagok, de eközben több tízmillió embernek egyáltalán nincs biztosítása. Az Obamacare pont ezen próbált segíteni, 20-30 millió embernek adott egészségügyi ellátást. Egyszerűen botrányos, hogy a világ egyik leggazdagabb országában nincsen általános betegbiztosítás. Az NHS mottója, hogy minden állampolgár teljesen ingyenesen hozzáférjen az ellátáshoz. Ezt egyrészt morálisan tartjuk nagyon fontosnak, másrészt ezáltal egészségesebbé válhat a lakosság, és így végső soron hatékonyabbak lesznek a munkában is.
– Mit gondol, érdemes a betegektől is anyagi térítést kérni?
– Sok fejlett szociális rendszerrel rendelkező országban, ha csak kis összegben is, de hozzá kell járulni a betegeknek a költségekhez. Mi ezt sem tartjuk jó megoldásnak, az ingyenesség számunkra ideológiai kérdés.
– Hogyan tud az Egyesült Királyságban a magán és az állami egészségügy egymás mellett élni?
– Az állami kórházban dolgozó orvosok és a személyzet egy része akár mindkét helyen is vállalhat munkát. A lakosság 10-12 százalékának van magán egészségügyi biztosítása, ők igénybe vehetik a magán szolgáltatókat is. Azt látjuk, hogy olyan műtéteknél választják ezeket, mint például a térd- vagy csípőprotézis, amire hosszabb a várakozási idő. Ha ezek a listák túl hosszúra nyúlnak, akkor az állami támogatást odaadjuk azoknak a betegeknek, akik vállalják, hogy magán kórházakban végeztetik el a beavatkozást, bár ezt a rendszert politikailag többször kétségbe vonták.
– Milyen kihívásokat jelent az elöregedő társadalom, milyen anyagi terhei lesznek ennek?
– Egy 65 év feletti ember ellátásának éves költsége hatszor több mint egy 25 évesé. A fejlett országok legnagyobb sikere a várható élettartam jelentős növelése, ami nagyon jó hír. De ezzel együtt az életünkben betegen töltött idő is növekszik, akár több betegséggel is együtt kell élni egyre hosszabb ideig. Ráadásul sok krónikus, tehát gyógyíthatatlan betegséget kell ellátni. Az idős korban pedig egyre nagyobb esélye van a demenciának is, amiről még mindig nem tudjuk, hogyan lehet kezelni. Korábban az egészségügyi kiadások növekedése megegyezett a GDP növekedésével, de nagyjából egy évtizede már gyorsabban nőnek a kiadások. Ennek csak egyik oka a válság miatt lassuló gazdasági növekedés. Úgy becsüljük, hogy az elmúlt időszakban éves szinten 3,4 százalékkal nőnek az egészségügyi kiadások. A gyógyszerek, az eszközök, a munkaerő költségei is nőnek, ugyanakkor egyre több olyan betegséget tudunk gyógyítani, amit korábban nem. És minden egyes új felfedezésnek ára is van.
– Mit lehet tenni a költségek kordában tartásáért?
– Még mindig nagyon sokat lehet tenni a kiadások hatékonyabb elköltéséért. Az Egyesült Királyságban a háziorvosok utalják be a beteget kórházakba vagy rendelésre. De őket csak a hozzájuk tartozó betegek száma alapján fizetjük, nincsen minőségi kritérium. A kórházak az elvégzett tevékenységre kapják a költségtérítést, így érdeke bent tartani a betegeket. De ehelyett inkább a megelőzésre kellene beruházni: nem egy elromlott testet kellene megjavítani, hanem a betegséget megelőzni. Bár ez jól hangzik, megvalósítani nagyon bonyolult feladat: most adtunk közre erről egy tanulmányt. Azt próbáljuk kialakítani, hogyan lehetne egyetlen finanszírozási rendszert kialakítani a szociális ellátásra, háziorvosi, védőnői, kórházi és egyéb ellátásokra. A háziorvos és a kórház is az alapján kapná a pénzét, hogy mennyire egészséges a lakosság, például mennyien halnak meg rákban. Mert lehet, nem műtéti infrastruktúrába kell beruházni a rákos halálozások csökkentésébe, hanem például a szupermarket bejáratánál kisbuszokkal érdemesebb korai fázisban sokkal több szűrést végezni.
– A személyre szabott gyógyszerek megfizethetők lesznek?
– Nem olyan könnyű eldönteni ezt a kérdést egyelőre: ha drágán is, de elvégezzük az emberek genetikai állományának vizsgálatát, amivel számos jó eséllyel kialakuló betegségre fel lehet készülni, vagy korábban fel lehet ismerni, és meg lehet gyógyítani azt. A rákos megbetegedéseknél például nagyon fontos a korai felismerés, másrészt a rákgyógyszereknél fontos tudni, hogy milyen genetikai háttér esetén működnek. A személyre szabott gyógyászat akár olcsóbb is lehet, mert kevesebb gyógyszert kell használni, de ugyanakkor költségesebb is lehet a drága technológia miatt. Már nincs olyan messze ez a kor, akár 10 évben belül megjelenhet a tehetős amerikaiaknak az az eljárás, amikor néhány csepp vérből megmondják, milyen betegségre van hajlamunk, és bizonyos esetekben milyen kezelés lehet hatékony. De a genetika sem ad választ mindenre: a szervezet a gének információi alapján hozza létre a fehérjéket, amelyek működését még messze nem ismerjük teljes körűen.
– Talán az egyre nehezebben érthető új eljárások miatt, de rengetegen fordulnak olyan áltudományos „gyógymódokhoz”, mint a homeopátia. Az oltásellenesekkel, vagy éppen a gluténmentes étrendtől csodát várókkal mit tehet a társadalombiztosítás?
– A homeopátiát semmiképpen nem szabad társadalombiztosításból támogatni és mi nem is tesszük ezt. Nincs tudományos bizonyíték arra, hogy működne, de nincs kifogásom az ellen, hogy az emberek megvásárolják, hiszen ez része lehet a pszichológiai gyógyulási folyamatnak. A glutén- vagy lisztérzékenység egy betegség, ezért korábban támogattuk a speciális diétán lévő fogyasztók vásárlásait. De ma már nagyon nagy a kínálat a boltokban és az árak sem sokkal drágábbak a normál élelmiszerekétől, így erre már nincs szükség. Az oltásellenes mozgalom nagyon veszélyes: a mai gyerekeknél látjuk, hogy olyan rég elfeledett betegségek tűnnek fel náluk, mint a kanyaró.
– Hogyan tudnak az egészségügyi rendszerek az orvos- és nővérhiánnyal boldogulni?
– Nagyon nehéz megmondani, hogy milyen szakterületen mennyi munkavállalóra lesz szükség öt év múlva. Ráadásul, ha ki is képzünk elegendő orvost, attól ők még ugyanúgy elmehetnek Amerikába vagy Ausztráliába dolgozni. Ezért mi is élünk azzal a lehetőséggel, hogy külföldön toborzunk. Helyi szinten például egyre nagyobb kihívásnak látjuk, hogy idősek ápolásával foglalkozó embereket találjunk, főként a jelenlegi munkabérek mellett. Nővérekből talán sosem képeztünk elegendő szakembert Nagy-Britanniában, ezért főként Spanyolországból, Portugáliából, Indiából vagy a Fülöp-szigetekről vállaltak munkát sokan. Az NHS 1,3 millió munkavállalójából 50 ezer más EU országból érkezett, ami bár nem kritikus, de jelentős. Ezért nagyon várjuk a kormányzat bejelentését, ami arra vonatkozik, hogy az országunkban dolgozó külföldi munkavállalók a brexit után is maradhassanak. Sajnos most azt látjuk, hogy sokakat elveszthetünk, de remélem megállítható ez a folyamat.
– Donald Trump egyik bejelentése arról szólt, hogy mivel az amerikaiak drágábban veszik a gyógyszert, mint más országok, rászorítja a cégeket az árcsökkentésre. Nem fél, hogy ez felhajtja az európai gyógyszerárakat?
– Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit lesz a képes a valóságban ebben az ügyben lépni. Valóban drágábban veszik a gyógyszereket, de ez azért van, mert más országok sokkal jobb rendszereket vezettek be. Akik központi beszerzés mellett, óriási mennyiségében vásárolnak, természetes hogy olcsóbban kapják, mint a szétaprózott amerikai magán egészségügyi szereplők. Amikor mi tárgyalunk a gyógyszergyárakkal, 55 millió fogyasztó nevében tárgyalunk! Másrészt nagy eltérések vannak a fogyasztás mértékben is országonként: a franciák például 30 százalékkal több gyógyszert fogyasztanak arányaiban a briteknél.
– Ha erősödik a nyomás az árcsökkentésre, hogyan lesz pénz az új gyógyszerek fejlesztésére?
– Korábban a gyógyszergyártók üzleti modelljüket egy-egy sztártermékre alapozták, de ma már nem lehet ilyeneket előállítani, például a személyre szabott gyógyászat terjedése miatt sem. Egy-egy új hatóanyag kifejlesztése és piacra dobása 1 milliárd dollárba kerül, és a szabadalmak 20 évre adnak lehetőséget a magas profit learatására, de ennek is egy jó része elmegy az engedélyeztetésre. Ezt követően a generikus gyártók gyorsan leviszik az árakat. Szükség lenne egy új szabadalmi és árazási rendszerre is. Hogyan lehet például egy olyan genetikai gyógyszerért fizetni, amitől egyszeri bevétel után meggyógyul a beteg? Valószínűleg egy egyszeri magas ár helyett jobb lenne a biztosítónak, ha a gyógyítás után több évig részletekben, vagy akár járadék formájában fizethetne a páciens.
Névjegy
Sir Malcolm Grant:
-
70 éves
-
Új-Zélandon született, az Otago-i Egyetem jogi karán szerzett mesterfokozatot 1973-ban, doktori fokozatát 1986-ban szerezte a Southampton Universityn
-
2011 óta a Nemzeti Egészségügyi Szolgálat elnöke, valamint 2015 óta a York-i Egyetem kancellári pozícióját is betölti
További jelentősebb tisztségei:
-
2008 óta Nagy-Britannia gazdasági nagykövete, valamint a Hong Kong-i University Grants Committee Stratégiai Bizottságának tagja
-
2003-tól 2013-ig a University College London elnöke és igazgatója volt
-
A világ több egyetemén is tanít, többek között a Mathias Corvinus Collegium vezetőképzős diákjainak is tart előadásokat
