Olaf Scholz a héten igencsak meglepte a közvéleményt. A 65 éves politikus, aki még német mércével mérve is meglehetősen humortalannak számít, a TikTok-on debütálva közölte: „nem fogok táncolni”. A német kancellár gesztusa persze nem véletlen, pár nappal kínai látogatása előtt jelent meg a kínai tulajdonú közösségi portálon,ezzel is üzenve Pekingnek: egy jóbarát érkezik a Mennyei Birodalomba
A német szövetségi választásokig alig egy év van hátra, és Európa egykor dübörgő lokomotívja most inkább kohószökevénynek tűnik. Scholznak sürgősen ki kell valamit találnia, hogy megfordítsa népszerűségnek vészes zuhanását. A kancellár háromnapos látogatása szombaton kezdődik Kínában, ez lesz a leghosszabb és talán a legfontosabb külföldi útja, amióta 2021 végén hivatalba lépett. Scholznak most bizonyítania kell; igenis van globális tekintélye, igenis működik még a Németország Rt.
Biznisz über alles
Az is igaz persze, hogy Scholz úgy megy Kínába, mintha a fogát húznák. Washington egyre nagyobb nyomást gyakorol Európára, s így annak legerősebb gazdaságára, a németre is, hogy támogassa őt a Kína elleni vám-hidegháborúban. A szociáldemokrata, baloldali Scholz, ráadásul a Zöldek koalíciós partnereként kényelmetlen helyzetben van abból a szempontból is, hogy Hszi Csin-ping elnök regnálása alatt Kínát egyre inkább a tekintélyelvűség és a nacionalizmus jellemzi. A hongkongi demokratikus mozgalmakat elfojtották, s a vádak szerint több mint egymillió ujgurt – többségében muszlim kisebbséget – kényszerítettek átnevelő táborokba.
Még ha a német vezetők nem is fáradnak bele abba, hogy a világot a legmagasabb erkölcsi normák melletti elkötelezettségükről emlékeztessék, Berlin újra és újra bebizonyította, hogy nem hajlandó feláldozni jólétét az emberi jogok, Washington biztonsági aggályai vagy akár az Európai Unió miatt – jegyzi meg a Politico című lap.
Jó példa erre Oroszország. Németország hosszú évek óta figyelmen kívül hagyta a szövetségesek figyelmeztetéseit a Moszkvától való függőségével kapcsolatban, a fordulat csak akkor 2022. februárjárban következett be, amikor az orosz tankok megindultak Kijev felé. Berlin álláspontja persze érthető:
a német gazdasági felemelkedés jó (pár)száz éve az olcsó orosz nyersanyagokra és energiahordozókra épül. Lehet, hogy Scholznak voltak aggályai az oroszokkal, vagy most Kínával kapcsolatban, a német gazdaság állapota azonban minden más megfontolást felülír.
A pokolba vezető út
A Kínába vezető út, a kínai kereslet hosszú évtizedeken át aranyat ért a német exportőrök számára, növelte a profitjukat és fenntartotta Németország pozícióját a világ vezető gazdaságai között. Az utóbbi időben azonban ez az út inkább a pokolba vezető autópályának tűnik Peking egyre agresszívebb protekcionizmusa és keménykezű iparpolitikája miatt.
A Német Kereskedelmi Kamara nemrégiben végzett felmérése szerint a német vállalatok kétharmada kifogásolja, hogy Kínában „tisztességtelen verseny” folyik. (Mégis mire számítottak? Szabadversenyes kapitalizmusra?) Eközben az Európai Uniót egyre inkább frusztrálja, hogy a kínai állam jelentősen támogatja a kulcsfontosságú iparágakat, mint például a napelem- és szélturbina gyártókat, vagy az Európát olcsó villanyautókkal elárasztó autóipart. Ez utóbbi már annyira fáj az öreg kontinens gyártóinak, hogy Brüsszel már a nyáron vámok kivetését fontolgatja.
A német autóipar eközben a teljes skizofrénia állapotába került. Az olcsó ázsiai villanyautók azzal fenyegetnek, hogy saját piacukról szorítják ki a német modelleket. Az import megbüntetése kézenfekvő lenne, viszont a nagy német autógyártók, mint például a Mercedes vagy a BMW, attól félnek, hogy Peking megtorló intézkedéseket vezet be – ezzel viszont legígéretesebb exportpiacukon szorulnának vissza.
Németország a Nyugat nagy részével egyetemben szépen belesétált a kínai csapdába. Amikor a német ipar az 1980-as években elkezdett Kínába települni, a politikusok és a vállalatvezetők úgy gondolták, hogy a jövőbe fektetnek be. Arra számítottak, hogy a jóléttel, a gazdasági felemelkedéssel Kína liberalizálódni fog, nyugatiasabbá, demokratikusabbá válik.
Az erősödő középosztályt már nem fogja érdekelni az osztályharc.
Szép elmélet volt, de a dolgok nem így alakultak.
Kína ugyanis évtizedeket töltött azzal, hogy tanuljon a Nyugattól, és a feladatot sikeresen végrehajtotta – immár egyre kevésbé függ a Nyugattól, Németországtól. Az NSZK-nak ugyanakkor egyre nagyobb szüksége van a kínai keresletre. Óriásvállalataik, mint például a Siemens, vagy a Volkswagen (VW), 40 évvel ezelőtt kezdtek befektetni Kínában, s az elmúlt évtizedekben a Mennyei Birodalom globális tevékenységük egyik alappillére lett.
A VW globális autóeladásainak például mintegy 50 százalékát Kína adja. A német cégek közül az autógyárak és a vegyipar (BASF) kínai kitettsége a legnagyobb – viszont ebbe a körbe már beszállítóik is beletartoznak.
A Kínával folytatott kereskedelem jólétet hoz nekünk, és rövid távon gyakorlatilag pótolhatatlan – mondta Moritz Schularick, a Kieli Világgazdasági Intézet elnöke.
A cikk folytatódik és itt olvasható.
Címlapfotó: Scholz Pekingben 2022-ben. AFP
