Senkit nem hagyunk kétségben, a válasz a fenti kérdésre az, hogy igen, persze hogy demokraták. A bizonyítékot maguk szolgáltatták, hiszen összegyűltek a falujukban, a 2300 lelkes Őcsényben, hogy megtárgyaljanak egy számukra fontos kérdést. Mondhatnánk azt is, hogy egészen az antik görög demokratikus hagyományokig nyúltak vissza, népgyűlést tartottak, közvetlenül szerették volna kifejezni a véleményüket. Abban bíznak, így már a panziós polgártársuk is megérti a szót, nem akarnak migránsokat látni a faluban. Gyerekeket és nőket sem, senkit.
A panziós persze azt állítja, kizárólag az emberszeretet vezette akkor, amikor kitalálta, hogy vendégül lát néhány családot. A falubelik meg úgy látják, hogy üzleti megfontolások is vezették. Bárhogy is történt, kiverte az ötlet a biztosítékot a helyi lakosságnál. Egészen odáig fajultak a dolgok, hogy a panziós autójának kiszúrták a kerekét, ezért nyilván felelniük kell a tetteseknek.
A balliberális sajtó azonnal a falu megosztottságáról beszélt, miközben a falubeliek szerint alig akadt ember, aki ne a többség pártján lenne, egységes az álláspontjuk. Forrnak az indulatok, jegyezzük meg joggal, hiszen nem átlagos probléma merült fel, nem egy fővárosi cserkészcsapat kívánt eltölteni egy hétvégét a faluban. Ám az emberek éltek demokratikus jogukkal, összegyűltek, és egyezségre jutottak.
Ebben semmi kivetnivalót nem talált a miniszterelnök sem, Tallinból helyeselte, hogy hangosan kifejezték véleményüket az ottaniak. Úgy fogalmazott, annyit hazudtak már a magyaroknak migránsügyben, hogy nem hiszik el, hogy csak gyerekek érkeznének. Először gyerekek, aztán a szülők, aztán családegyesítés, és ott vagyunk a bajban.
Innentől már csak az a kérdés, van-e értelme tovább provokálni az őcsényieket, vagy véleményüket tiszteletben tartják mindazok, akik a háttérben ott állnak a panziós mögött. Kiderül hamarosan, értik-e a demokrácia játékszabályait.
Borítókép: Tamás Tibai/Mapio
