A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint soha nem volt ilyen alacsony a CDU-CSU támogatottsága, mint most. A 28 százalékos eredmény a tavalyi választásokhoz képest is több mint négy pontos csökkenés. A chemnitzi események, és a titkosszolgálat vezetőjének leváltása tovább tépázták Merkel renoméját, miközben a koalíciós társ, a szociáldemokraták (SPD) is zuhannak, már csak 17 százalékon állnak.
Úgy tűnik, nem messze már a bukás.
A német közhangulat változását mi sem jelzi jobban, hogy a migránssimogató hatalom egyetlen valódi ellenzéke, az AfD népszerűsége egyre nő, már beérték az SPD-t, 16 százalékos támogatást szereznének egy most vasárnapi választáson.
Mit csinál eközben Angela Merkel?
Előremenekül: erőt próbál mutatni a gyengülő pártján belül, abban a szervezetben, ahol a frakció tagjai már látják, hogy Merkel nélkül könnyebb lenne, mint vele. A hozzá 13 éven át hűséges frakcióvezetőt már le is váltották, amit a német sajtó hatalmas meglepetésként tálalt.
Az egyetlen bibi a sztoriban, hogy nem nagyon látszik, ki lehet Merkel igazi ellenfele a pártján belül, hiszen a kancellársága idején leginkább elnyomta a kezdeményezőkészséget, nem nevelt ki utódot, nem látszik karakteres alternatíva.
Ez nem csoda, hiszen Merkel tudja, Helmut Kohl is ebben hibázott. Ugyanis Angela az ő tanítványa volt, de abban a pillanatban, amikor hátba lehetett szúrni, a kedves, visszahúzódó szerény kis kelet-német hölgy megtette ezt a főnökével.
Ezért Merkel inkább előremenekül, dehogy mond le a hatalomról. Decemberben újra jelölteti magát a CDU elnökének. A következő tisztújításon azonban tényleg kiderülhet, hogy van-e valódi kihívója a párton belül, feltűnik-e egy olyan – nem Merkel-klón – politikus, aki átveheti tőle a párton belüli irányítást.
Ha ez megtörténik, politikailag tényleg vége Merkelnek.
Borítófotó: Angela Merkel német kancellár a heti kormányülésen a berlini kancellári hivatalban 2018. szeptember 26-án.
