A Cívis kelmék nevet viselő kamarakiállítás a XVI-XIX. század közötti parasztpolgárok életét bemutató Cívisek világa című állandó tárlathoz kapcsolódik, ami az ország mintegy száz múzeumával együtt a Géniusz Programnak köszönhetően jöhetett létre a mostani formájában. Ez utóbbi a kiállítás maga komplexitásában igyekszik bemutatni az egykor parasztpolgárok életének sokszínűségét. Míg a kamarakiállításon természetes közegükből kiragadva láthatjuk a hagyományos motívumkincsből építkező, de napjainkban készült csipkéket, lakástextíliákat díszítő remek hímzéseket, vertcsipke ruha gallérok, addig az állandó kiállításon ezek mint komplett viseletek, belső enteriőrök szerves részeiként jelennek meg – többnyire eredeti, kisebb részt rekonstruált formában.
A „Cívis kelmék” keretében kiállított csipkék, hímzések és szűrrátétek a mai otthonokhoz és mai ruhákhoz is illeszthetően fogalmazák újra a debreceniek hétköznapjaiban évszázadokig jelenlévő legszebb kézműves hagyományokat. A kézműves munkákban továbbgondolt motívumkincs forrása a Déri Múzeum páratlanul gazdag gyűjteménye.
A helyi értéktárban már régóta ott van a hortobágyi csikósok ünnepi viselete a szűr, illetve, annak díszítése, a szűrrátét, a női kisbunda pedig, aminek elengedhetetlen éke a hímzés, szintén kiérdemelte ezt a címet. A csipke azonban, egyelőre sorbanáll, ami azért meglepő, mert évszázados debreceni jelenlétét más, talán kevésbé ismert darabok mellett a XVII-XVIII. század fordulóján élt Dobozi Sára híres gyöngyös pártái is ékesen bizonyítják. Ezek az aranyszállal vert míves fejdíszek – köszönhetően az agyagos talajnak – szinte teljes épségben kerültek elő a több főbírót is adó családhoz tartozó fiatal lány sírjából – emlékeztetett V. Szathmári Ibolya etnográfus a Cívsi kelmék című kiállítás szombati megnyitóján.
A csipkét természetesen, nem a XVII-XVIII. század fordulóján élt Dobozi Sára idejétől vernek a Kárpát-medencében, tudománya több, mint fél évezrede jelen van a honi kézművességben. Debrecen környékén azonban egy idő után háttérbe szorult, s csak a XIX. század elején kezdett újra hódítani és lett része az ünnepi viseleteknek, így az egészen a múl század elejéig szokásosnak számító fekete menyasszonyi ruháknak is. A nők fekete ünnepi viselete más vallású közösségekhez képest erősebben és hosszabb ideig jellemezte a protestáns mikrotársadalmakat, az esküvői ruhákon pedig, amint azt a Déri Múzeum egyik gyönyörű darabja is bizonyítja, egészen a XX. század elejéig jelen volt.
Talán nem véletlen, hogy a csipkedíszes fekete menyasszonyi ruhák, mint az elegáns esküvők exkluzív viseletei újra és újra visszatérnek az utóbbi évtizedekben is.
V.Szatmári Ibolya, aki korábban a Déri Múzeum vezető etnográfusa volt, fontosnak nevezte a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékének újabb törekvését, aminek célja, hogy minél inkább bevonja a hallgatókat , a múzeum kiállítási tárgyaiban megjelenő kézműves örökség megismerésébe, kutatásába. – Az utóbbi időben nemcsak a múzeumok népművészeti anyagának kutatása került örvendetesen előtérbe, de a Népművészeti Egyesülettel való közös munkálkodás is. Ennek köszönhetően egyre több olyan foglalkozás van, ahol a hallgatók ma már egyébként alig-alig fellelhető kézműves technikákat is megismerhetnek.
A Cívisek világa című kiállítás a tárgyi kultúrán túlmenően a legendás személyiségek tetteinek bemutatásával sem marad adós. Így például, grafikus illusztrációval kísérve elevenedik meg a falakon Rakovszky Dánielnek, a város egyik leghíresebb főbírájának a hőstette, aki egyedül mentett ki 12 embert a Hortobágyot elöntő tiszai árvízből.
A több évszázadot felölelő nagyszabású állandó kiállítás megnyitóján Demeter Szilárd, a Magyar Géniusz Program kuratóriumi elnöke úgy fogalmazott:
Számunkra elsődleges a magyar nemzeti kultúra, és nem azért, mert jobb vagy rosszabb lenne bármely más kultúránál, hanem azért, mert a miénk. Nem azért fontos a debreceniség, mert jobb vagy rosszabb lenne, mint a miskolciság vagy a budapestiség, hanem, mert ettől lesz Debrecen a debrecenieké. Ha megtámasztja a jelent a múlt, akkor a jövőnek is helyes irányt adhatunk. Debrecen most már több önmagánál egyszerre régióközpont és végvár, emiatt a városi múzeum helytörténeti kiállítása sem lehet értéksemleges.
Angi János, múzeumigazgató, a Debreceni Egyetem Történeti Intézetének docense elmondta, hogy a Géniusz Programból Déri Múzeum százmillió forintot kapott, ebből jött létre a Cívisek világa, ebből újult meg a teljes újkori rész. További húszmillió forint saját forrásból pedig, az elmúlt évtizedek építkezései-fejlesztései során feltárt őskori-, ókori és kora középkori régészeti leletekből – amik alapján gyakorlatilag, újra kellett írni Debrecen korai történetét – egy teljesen új kiállításrészt hoztak létre. A Cívisek világa kiállítást – hasonló című könyve nyomán – Debrecen legnagyobb hatású helytörténeti kutatója, Balog István emlékének ajánlják.
Cservenyák László, a 15 éve alakult Magyar Múzeumok Szövetsége elnöke többek között arról szólt, hogy a 120 tagot számláló szervezet a Kárpátaljai, csíkszeredai, komáromi illetve, délvidéki múzeumot is soraiban tudhatja.
A Déri az egyik leggazdagabb gyűjteménnyel rendelkező vidéki múzeum az országban, ami a mostani kiállítással új értelmezést kapott. A Cívisek világa interaktív, kommunikál a látogatóval, így meg tudja szólítani a fiatalabb korosztályokat is, és mint ilyen, képes érdemit mondani a cívis szellemiségről, a cívis mentalitásról is.
Papp László polgármester a cívis mentalitás megmaradását célzó köszöntőjében úgy fogalmazott: „Míg két évszázadig a homogén protestáns kultúra megtartása, a változásokkal szembeni védekezés volt az önazonosság feltétele, a megmaradás záloga, addig a város és a református egyház vezetésének a teljes közösségének összefonódásából a XVIII. századtól már engedett Debrecen, és a változás irányába nyitott. Az értékőrzés és a szellemi-kulturális nyitás tette lehetővé Debrecen számára a jelentős növekedést. A XI-XX. század iparosodás jelentős különböző képzettségű munkaerőt igényelt, Így emelkedett meg a város görgő katolikus és zsidó lakossága is, így lett a város Nagy Debrecenné.”
Az új helyzethez alkalmazkodó, mégis értékőrző magatartás kapcsán Jókait idézte:
Ma már nem áll fenn a tilalom, hogy másnak, mint Kálvin hitűnek, nem szabad ebben a városban letelepednie. De azért megmaradt a régi hitbuzgalom. Ma már nem áll fenn a nevezetes kiváltság, hogy a jobbágy létére Debrecen kapuin belép, szabad emberré lesz. De azért mégis mondja magát ez a város közelről mind azt a népet, aki ész és munka után óhajt gyarapodni. Ma már nincs szabadalma Debrecennek se vám se adó se harmincad alól, hanem azért az ipar és a kereskedelem első rangosztályú most is e városban. Ma már nincsenek tógás diákjai és csatos-cipős professzorai, hanem azért mostani tanárai is nagy részben az angol és német egyetemeken fejezték be kiképeztetésüket, és a külföldi protestantizmus való összeköttetésének köszönhetik, hogy mai nap is a hazai tudományosságnak erős várai.
Borítókép: MTI/Derencsényi István
