Egy Alex nevű orosz 1992-ben besétált a londoni Kensington Roadon lévő Hamptons ingatlanirodába, és készpénzért megvásárolt két belvárosi lakást. Az egyikért 200 ezer, a másikért 320 ezer fontot fizetett. Feltehetően ez volt az első londoni ingatlanvétel a modern brit történelemben, amelyet egy orosz állampolgár hajtott végre – írja Oliver Bullough a témával foglalkozó Moneyland (Pénzország) című könyvében.
Alex példáját sokan követték. London igen patinás Belgravia negyedében áll egy ház, egyike a brit főváros legexkluzívabb épületeinek – egykor Sir Henry „Chips” Channon amerikai származású konzervatív parlamenti képviselőé volt. Az ingatlant azonban napjainkban nem a történelmi múltja miatt emlegetik oly gyakran, hanem azért, mert itt kezdődött a Londongrád nevű új hullám, vagyis a rendszerváltás után meggazdagodott orosz oligarchák londoni terjeszkedése. A házat Oleg Gyeri-paszka, Vlagyimir Putyin egyik közeli barátja, a Ruszal alumíniumkonszernen keresztül az orosz fémfeldolgozó ipar meghatározó szereplője vásárolta meg 2003-ban, 25 millió fontért. Szintén 2003-ban történt, hogy egy másik oligarcha, Roman Abramovics megvette a híres, viszont a bajnokságban meglehetősen szerényen teljesítő Chelsea labdarúgócsapatot. (Abramovics március elején jelentette be, hogy az ukrán invázió miatt eladja a klubot, és a bevételt a háború áldozatainak a javára, valamint az újjáépítésre fordítja.)
Gabriel Zucman, egy francia közgazdász egy 2014-es tanulmányában úgy becsülte, hogy az orosz elit tagjai által felhalmozott vagyonnak körülbelül a fele vándorolt külföldre. Az elmúlt húsz évben London vált a legkedveltebb befektetési célpontjukká, s ebben pártállásra való tekintet nélkül minden egyes brit kormány támogatta őket. Az orosz milliárdok az ingatlan- és a pénz-piac-ra egyaránt áramlottak. Miután azonban Moszkva Ukrajna megtámadásáról döntött, Boris Johnson miniszterelnök meghirdette: Nagy-Britanniát meg kell tisztítani a gyakran ellenőrizetlen forrású orosz milliárdoktól, London nem lehet pénzmosoda. A Kremlhez kapcsolódó magánszemélyek és vállalatok ellen szankciókat vezettek be. Nagy kérdés azonban ezek hatékonysága, hiszen túl sokan és túl jól élnek meg ezekből a pénzekből a brit fővárosban.
Nem kérdezett senki semmit. Elég volt egy útlevél fénymásolatát bemutatni
– jellemezte a korábbi helyzetet a Financial Times című lapnak egy londoni ingatlanügynök.
A dolog persze azért sokkal bonyolultabb ennél. Gyeripaszka ellen például Washington javaslatára 2018 óta szankciók vannak érvényben nyugaton. A cikkünk elején említett belgraviai ház hivatalosan a Ravellot Limited nevű cég tulajdonában van, amelyet egy ismert adóparadicsomban, a Brit Virgin-szigeteken jegyeztek be. Gyeripaszka neve nem szerepel az ingatlan tulajdonosai között. A milliárdos szóvivője közölte, hogy az épület a családtagoké.
Nagyon nehéz, szinte lehetetlen felmérni, hogy az orosz oligarchák mekkora tőkét vándoroltattak Londonba, Nagy-Britanniába. A Transparency International 1,5 milliárd fontot és 150 ingatlant számolt össze csak azon milliárdosok tekintetében, akik köthetők valamilyen szinten a Kremlhez. Ebből körülbelül egymilliárd font a brit koronához tartozó adóparadicsomokban bejegyzett cégektől származik, ezek végső tulajdonosát pedig igen nehéz kideríteni.
A brit kormány a Szovjetunió bukása, az orosz demokrácia, a vadkapitalizmus kiépülése, a privatizáció idején gyorsan megnyitotta a lehetőségeket a keleti tőke előtt. John Major konzervatív miniszterelnök kormánya 1994-ben vezetett be szinte „személyre szabva” egy új vízumrendszert, amelyet később Gordon Brown – aki a Munkáspárt színeiben volt kormányfő – kibővített. Ez teremtette meg a lehetőséget arra, hogy a keleti oligarchák minimális ellenőrzéssel vásárolhassanak ingatlanokat Nagy-Britanniában.
Londongrád azonban nem csak az orosz milliárdosok luxusingatlanjaiból áll, a keleti tőke vállalkozásokat is alapított a brit fővárosban. A FactSet adatai szerint 2005 óta csaknem negyven orosz hátterű céget gründoltak Londonban. Ilyen például a Gyeripaszka tulajdonában lévő fém-ipari és vízenergia-vállalat, az En+ leánya, de az állami tulajdonú Gazpromnak és Rosznyeftynek is van Londonban bejegyzett leánycége. Orosz hátterű vállalkozások csaknem kilencven esetben hajtottak végre részvény- vagy kötvénykibocsátásokat 2010 óta, nagyjából 34 -milliárd dollár értékben. Az orosz kormány is használta a londoni Cityt állampapírok kibocsátására.
A teljes cikk a Figyelő legfrissebb számában olvasható.
(Borítókép: Tayfun Salci, Europress/AFP)
