Most is fut egy block buster kiállítás Budapesten, az Art of the Brick, amelynek szervezője az Event Europe, amely itthon a legrégebben működik a piacon, ráadásul állandó szereplőnek tűnik, miközben a piac más vállalkozásokat gyorsan kikoptat. A szervezők nevéhez köthető a Titanic, a Tutanhamon, az Inkák aranya és a Világ múmiái is. Nagyjából öt évvel ezelőtt tértek vissza ezek a block busterek Budapestre, előtte nagyon hosszú kihagyás jellemezte a piacot – írta korábban a vg.hu.
A hazai piac meglehetősen érdekesen alakul. A magyar „emészthető” kultúra fogyasztás nagyban különbözik a nyugat-európaitól – mondta lapunknak Oláh Zsuzsa az Event Europe kommunikációs és marketing igazgatója. Itthon a látogatók nagyon erős elvárása, hogy minden ilyen kiállításnak legyen valami saját magyar vonzata. Nem mellesleg pedig az is jól érzékelhető, hogy a hagyományos szakmai, vagy a franchise partner kommunikációs panelei nem képesek akkora nézőközönséget behozni, amitől rentábilis lenne a kiállítása. Nagyon keményen „bulvározni” kell és ezzel sikereket lehet elérni. Egyébként – teszi hozzá Oláh Zsuzsanna – pont ezen sajátosságok miatt nem alakult ki jelentősebb konkurenciájuk, ugyanis más szervezők kudarcot vallanak.
Fotó: Figyelő/ Oláh Zsuzsanna, az Event Europe kommunikációs és marketing igazgatója
Egy ilyen kiállítás költségvetése nagyon hasonlít egy block buster zenekar fellépéséhez, alap esetben 80-100 millió költségvetésről van szó. Ahhoz, hogy ez megtérüljön és hasznot is hozzon, 100, vagy akár 200 ezres látogatóközönségre van szükség. Ha ez nincs meg, hatalmas anyagi bukás egy ilyen kiállítás szervezése. Ám ha a szervező ismeri a magyar piac sajátosságait, ismeri a tárlathoz kapcsolódó magyar specifikumokat és megfelelően tudja megfogni a kiállítás kommunikációját, akkor lehet vele nagyot szakítani. A Body például 200 százalékos megtérülést hozott, de a helyzet az, hogy sokkal általánosabb a ráfordításhoz képest mért 115 és a 135 százalék közötti megtérülés.
Magasabb jegyárakkal persze minden egyszerűbb lenne, de itthon ezeket a tárlatokat nem igen lehet eladni 5500 forintért drágábban (családi jegynél bőven 20 ezer alatt), mert bár dupla áron is bejönnének a látogatók, de sokkal kevesebben, mint így. Budapesttől nyugatabbra egészen más tarifákkal dolgoznak. Az éppen most futó kiállításra máshol 18 ezer forintért adtak el jegyeket, nálunk tartják az 5500-at. Egy jóval korábban szervezett dínó showra egy család itthon nagyjából 20-25 ezret költött, Svájcban ugyanez a család 100 ezerből sem biztos, hogy megúszta volna.
Itt lép a képbe a magyar, vagy kelet-európai gondolkodás: mi az amire nincs szükség. Ami nem kell, azt ne hozzák… Ezért van az, hogy Budapestre kevesebb „kamionnal” érkeznek a show-k, kevesebb a pompa, a cicoma, amiket nem kell installálni, így az nem kerül pénzbe. Ugyanez a gondolkodás a koncerteknél is megfigyelhető. Low budget produkciók jellennek meg, ahol csak a szimpla tartalom marad, de Európa ezen részén a tömegek vásárlóereje egyelőre annyi, amennyi. Persze ettől függetlenül a most futó kiállításra is nagyjából 100 ezer látogató várható, ami a válságállóságot igazolja, illetve azt, hogy Magyarországon szívesen költenek hétvégi programként kultúrára. Jól jelzik ezt a mikro tárlatok látogatottsága, a helyi történeti múzeumok reneszánsza és persze a nagy múzeumok időszakos kiállításainak sikerei. Arról nem is beszélve, hogy az oktatásban nagyon nagy hagyománya van a kulturális programok látogatásának. Ezek mind mind elősegítik a nagy produkciók megrendezését is, nem beszélve arról, hogy Magyarország rajta marad a block buster térképen.
Sőt a szervezők régi terve, hogy itthon hoznak létre egy, a kontinensen is releváns kiállítási anyagot, amelyet más országokban is meg lehetne futtatni. A munkaerő és a szakmai tudás például lehetővé tenne egy I. és II. Világháborús tárlatot. Vagy például a Sziklakórház összegyűjtött és legyártott anyagai ugyancsak piac képesek lennének.
Fotó: Event Europe
